Harmadik negyed

– Mit akar tőlem? – néz gyanakodva, teli szájjal a százhatvan magas, cingár beteghordóra a tartalmas hazai fölül Loli néni. – Viszem a műtőbe… – Engem, ugyan nem – nyel egy nagyot Loli néni, és az utolsó falat után akkurátusan becsomagolja a szalámiját, paprikáját, és jól megtermett sonkáival kényelmesen betakarja az egész rendelkezésére álló kórházi… Tovább »

– De ne gyere be…! Nem érted? Emma, nem kell bejönnöd! – győzködi ikertestvérét Zorka. – A Mami szerzett egy tolókocsit. – Nem, nem tudok menni… Nem, már a kezemet sem tudom felemelni. A tampont sem tudtam már feltenni – most már hangosan zokog, míg a tolókocsival a piros csíkot követem a Honvéd Kórház Sürgősségi… Tovább »

– Úristen, mit látok a szemedben? Védekezésképpen az itallapra rebben a tekintetem, aztán a kávézó teraszát körbeölelő virágokon fut végig. Idegesen megdörzsölöm a mutatóujjam második percével az orromat, aztán a számat, és egy megadó sóhajjal lassan belenézek a barátnőm tükrébe, hadd lássam magam kívülről is: – Mit látsz? – Mérhetetlen szomorúságot. Egy pillanatra befelé figyelek,… Tovább »

– Szégyent hozol ránk Sanyi, a jó k*rva anyádat – kiabál be a sorban álló betegek feje felett az utcáról egy keservesen síró négy év körüli kisfiú apja a patikába, köszönés helyett. – Megrángatlak a p*csába – érzi megszólítva magát Sanyi édesanyja is, és elveszítve birkatürelmét, átveszi a gyerek pillanatnyi nevelését. Jól megrángatja. Sanyi, ha… Tovább »

– Mucikám, adjon valami nyugtatót éjszakára, tudja, amire nem szokom rá, de nem akarok mindig cigizni, ha nem tudok elaludni. – Zsuzsi néni! Maga dohányzik? – Jól van, jól van, el ne kezdje maga is…! 84 éves vagyok, hagyjon már békén mindenki a “meg akarom menteni az életét” sikolyaival. Így éltem le az életemet, semmi… Tovább »

Szokványos napnak indult ez a három évvel ezelőtti kellemesen hűvös, nyári reggel. Lágyan, láthatatlan felütéssel, crescendoba fordultak a belvárosi sétálóutca alapzaját adó, járdát locsoló munkagépek, a szomszéd parkban lelkesen hangolódó sövényvágók, a kávéház teraszát felszántó fémszékek, kanyarban gázt kapó dízel buszok, a még zárt patika kilincsét rángató, késésben lévő, izgága köztisztviselők. Mit sem sejtve, ébredezve… Tovább »

– Hajhullás elleni szert kérek – Mióta hullik a haja? – Tegnap este óta – Tegnap este vette először észre? – Igen. Csomókban maradt a kezemben, ahogy végigsimítottam a fejemen. Ijesztő volt. – Gyógyszeres kezelést kap? Attól hullhatott ki ilyen hirtelen? – Jaaa, nem. A férjem tépte ki. – Ó, akkor nem hajhullás elleni szerre… Tovább »

– Elviselhetetlen ez a meleg – törölgeti Éva néni a nyakából kihúzott nedves textilpelenkával az arcát. – Ritácska, én belepusztulok… – Haladjon a sor! Senkinek nincs kedve végig hallgatni a maga sirámait, nyanya – szól előre az idős hölgy mögött álló sorból egy idegesen toporgó illuminált alak. – A múlt héten még biztos fűtött, állítom…,… Tovább »

– Jól áll magának ez a bicikli. Gyorsan átpörgetem a kezemben lévő recepteket. Vérnyomáscsökkentők, koleszterin, enyhe cukorbetegség. Nincs az elmebajra utaló szer az idős úr gyógyszerei között, mégis jó lesz vigyázni. – Igen…? – próbálok időt nyerni egy bizonytalan kínmosollyal, aztán inkább az egyenes beszédet választom a várható faggatózás elkerülésére: – Nekem nincs biciklim…- húzom… Tovább »

– Na, kedves Rita, nézzük, mitől fiatalodom – teregeti ki A4-s lapjait Öblös Balázs, a Hiéna, és a napszemüveg-feltéttel álcázott szemüvege fölött műmájer mosollyal rám kacsint. – Ennyi mindenre szüksége van már, hogy fiatal maradjon? – pimaszkodom vele önvédelemből, mert csak ez a stílus vált be a fölényes kivagyisága ellen. – Ennek a nagy részét… Tovább »