Harmadik negyed

– Küldje ki őket! – Kiket? – Őket…! – húzza fel a jobb szemöldökét a fiatalos-harmincas, minisztériumi köztisztviselő nő, aki elhúzódó ebédidejében intézi éppen a magánéletét. – Miért tenném? – kérdezek vissza tanácstalanul. – Mert sokan vannak! – Ez egy család…- nézegetek ki a nő válla felett. Szúrós tekintettel, némán áll velem szemben tovább. Haragszik… Tovább »

Az életkorok labirintusában – Édesanyámnak szeretném kiváltani a gyógyszereit. – Rendben. Megkérem, jöjjön vissza tizenkettő után. – De ez az ő idősávja…! – Igen, ez a hatvanöt éven felülieké…, de… – Na, látja…már bőven benne van a korban. Nyolcvanegy. – Igen, az édesanyja. De maga még nincs hatvanöt! – Persze, hogy nem vagyok! Miért is… Tovább »

– Van szájmaszkjuk? – Hiánycikk. Már egy hete nem kapunk. – De nekem nem a koronavírus miatt kell! – ??? – Nem érti? Nekem nem a koronavírus miatt kell! – Értem! De nem tartunk külön szájmaszkot azoknak, akiknek másért kell. – Nincs magunknak üzleti koncepciójuk? Milyen gyógyszertár ez? Elkeseredetten csapja ránk az ajtót. – Egy… Tovább »

– Kovácsoltvas rózsa? Döbbenten fogadom. Egy pillanat alatt ráfagynak az ujjaim. Az acélkék szeme, a téli este, vagy a fémrózsa a hidegebb? Nem is tudom… – Sétálunk? Még a hangja is ércesen cseng. – Melegre vágyom…- de ezt is inkább csak magamnak suttogom. Kesztyűs kezemből kicsúszik a szál vas. Szilánkosra töri a térkő jegét. Utánakap…. Tovább »

– Az ott, milyen gyógyszer? – Melyikre gondol? – Arra a kék dobozosra. A kenőcs mellett. – Ez? Szédülés elleni. – Én nem szédülök. – Két hatóanyaga van. Hányinger ellen is kiváló. – Hányingerem sincs. – Milyen panasszal fordult az orvoshoz? – Nem panaszkodtam semmire. – Fejét, fülét meg sem említette? – Nem. – Gyakran… Tovább »

– Nem tudok aludni, lüktet a fájdalomtól a bokám. – Bekented? – Bekentem. – Felpolcoltad? – Felpolcoltam. – Akkor aludjunk! – Nem tudok. – Én tudnék… – Te sem tudnál… – Akkor vegyél be egy fájdalomcsillapítót! – Kettőt vettem be, hátha hat… – Jó reggelt! – Neked is! – Hogy aludtál? – Egész jól… –… Tovább »

– Na, fogja csak meg, milyen kemény… – és bizonyítékképpen lerántja magáról a pulóverét. – Ne féljen tőle, tapogassa meg! – nyújtja az orrom elé a felkarját. – A lábamat is megmutatom! – húzza fel a nadrágszárát. – Nézze a vádlimat ! Látott már ilyet? Ilyen keményet? – Igen Uram, pók vagy ágyi poloska marhatta… Tovább »

  –   Ebbe a gyógyszertárba csak a kispapák, a nyugdíjasok és a lúzerek járnak – összegzem több év ínségét a barátnőimnek határozott keserűséggel, akik egy férfi – női kommunikációs workshoppon voltak a hétvégén.   –   Pedig te egész nap gyakorolhatnál – irigykednek az elképzelt adoniszok, sármos úriemberek, belevaló dzsigolók, befutott, önzetlen agglegények, frissen… Tovább »

  –   Miből gondoltad, hogy ez az olasz férfi ujjvédőért ugrott be a patikába? – folyik a könnyem a  visszafojtott nevetéstől.  Az egyik szekrény takarásában guggolunk Tündével, a fiatal asszisztensnőnkkel, és az egyik alsó fiókban óvszerek között turkálok, hogy a sértetten felmutatott XL-s méretnek megfelelőt találjak.   –   Hááááát…., felemelte az ujját, és… Tovább »

    –  Együtt vannak? – kérdezem két egymás mögött álló férfitől kilépve az officinába.   –  Együtt vagyunk. De nem úgy…! – röhögnek fel a poénon.   –  Tegezhetlek? – kap a lehetőségen a kolléganőm előtt álló, demonstrálva hovatartozását.   –  Tegezhetsz – kerekedik el Viola szeme a váratlan bizalmaskodáson, és látom rajta, zavarban… Tovább »