Leszakadt a lift ajtaja.Hogyan? Miért? Senki nem tudja.Papírlapként gyűrte a mélybe, Míg repített a magasba.Saját testét csonkolta.Iszonyúan fájt. Sikítottam.Kapaszkodtam a semmibe.Láthatatlan karokba marvaTartottam fent magam.Inkább hittem…Hirtelen megállt.Túl nagy lett a csend.Mit akarhat? Engem? Vagy csak magát…? Pusztítja.Ez a szándék most egy…Összecsődült a ház. Öt emelet!Rémülten néznek be a rácson át. Emberek!Tartsátok a lelkemet.Kijutok tán.Egy ember maradt higgadt.Szirénázva futnak versenyt.Kitart? A tömeg könnyezve ölel át.Velem… Tovább »
Lift
Leszakadt a lift ajtaja.Hogyan? Miért? Senki nem tudja.Papírlapként gyűrte a mélybe, Míg repített a magasba.Saját testét csonkolta.Iszonyúan fájt. Sikítottam.Kapaszkodtam a semmibe.Láthatatlan karokba marvaTartottam fent magam.Inkább hittem…Hirtelen megállt.Túl nagy lett a csend.Mit akarhat? Engem? Vagy csak magát…? Pusztítja.Ez a szándék most egy…Összecsődült a ház. Öt emelet!Rémülten néznek be a rácson át. Emberek!Tartsátok a lelkemet.Kijutok tán.Egy ember maradt higgadt.Szirénázva futnak versenyt.Kitart? A tömeg könnyezve ölel át.Velem… Tovább »
– Egy Reparon kenőcsöt kérek – áll elém mosolyogva egy középkorú férfi. Rutin feladatnak vélem, gondolatban már máshol is járok… – Meg sem kérdezi, hova kenem? – ránt vissza a feladathoz. – Nem – vágom rá azonnal reflexből, és próbálok minél gyorsabban fizettetni. Ki tudja, mit akar mesélni…
– Szép jó napot! Üdvözlet a hölgyeknek – lép be a patikábaBulcsú, a református lelkész. Meggyógyult mindenki a városban, hogy kong a gyógyszertár? – indít egy laza poénnal. – De régen láttuk – nevetünk készségesen Nikivel kórusban. Hálás mosollyal megy Niki tárájához, amit nem is bánok, mert már többször futottam bele a következő vasárnapi…
– De szép ez a patika – simogatja meg a 150 éves afrikai topolyafát egy kedves fiatal lány. – Az én szüleim is gyógyszerészek, egy vidéki patikában nőttem fel – ad magyarázatot különleges vonzalmára. – Pár hónapja költöztem fel Pestre. Fejfájás elleni szert kér, teletölti a műanyag poharat vízzel, kényelmesen elhelyezkedik az…
Megidézlek.Erőt veszek magamon. Vissza kell nézzek, Mit hagytam ott hátra, Nálad.Amiért tíz éve egyedül vagyok. Becsukom a szemem.Egyben rántom le magamról a fedőkötést, ami eddig összetartott.Gennyes varratokHalálos sebek Tárulnak elém. Külön külön is azok.A szívem a torkomban dobog.Elképedek, hogy még élek.Megfulladok.Nem, nem A végére kell járnom, hogy továbblépjek.Félelem, rettegés.Sikolyok.. Tisztán emlékszem.Családi viharokFolytak a felcsicsázott kirakat mögött.Ahová ki lettünk téve.Közszemlére.Mint referencia.Csinos feleség és…
– Hohohoho – rikkantja el magát a patika közepén egy általam eddig nem látott ötven év körüli férfi. Ijedten turkál a farzsebében furcsán rángatva a felsőtestét, majd az első zsebéhez kapva, még kétségbeesettebb arcot vág. Benyúl a zsebbe, ahonnan egyszerűen képtelen kihúznia a kezét. Hirtelen nem is tudom eldönteni, hogy egy váratlanul berobbanó epilepsziás…
– Egy Calcimuscot kérek – tartja el egy pillanatra a fülétől a mobiltelefonját egy huszonéves lány. – A Calcimusc receptköteles – informálom faarccal. – Te, a Calcimusc receptköteles? – kérdezi meglepetten a beszélgetőtársától. – Akkor egy Calcium Sandozt kérek – veti oda a megoldást. Szó nélkül beütöm a pezsgőtabletta vonalkódját,némán…
Megcsörrent a telefon.Éppen elköszöntem az előttem álló betegtől és siettem be feladni az aznap reggeli gyógyszerrendelést.– Lindaaa? – vág a dophártyámba egy éles hang.Linda kajánul néz hátra a válla fölött, jól lássa az eltorzult arcomat,és rövid fohászt rebeg a Mindenhatónak, hogy értékeli, nem ő ért oda előbb a telefonhoz.Elernyedt testtel nyögöm ki:– Nem, Emma…
Szakcsi Lakatos BélaVilághírű jazz zongoristaKoncertjén voltam.Egyedül. Az improvizációLegbelül Is megvalósult.Egy férfi arc Vetült A belső vásznamra.Megfigyeltem.A zene általKiderült, Mit takargat.Előlem. A refrén felismeresként CsendültA lelkembe: ” nem lehetek a tied”Csak így…Jazzesen.Egymás nélkül…Sokkal nehezebb....
– Kérek egy fél kiló kálciumot – hadarja el sietve egy hozzánk járó középkorú férfi, és már menne is tovább.Megakasztom a lendületében, mert értetlenkedem.– Mi van ezen csodálkozni való? – dobol idegesen a bútorzaton. – Fél kilót kérek és kész.Nem érti, mit nem értek.– Madárnak lesz – árulja el zavartan. Érződik rajta, nem voltszándékában megosztani…