Emma néni

Megcsörrent a telefon.
Éppen elköszöntem az előttem álló betegtől és siettem be feladni az aznap reggeli gyógyszerrendelést.
– Lindaaa? – vág a dophártyámba egy éles hang.
Linda kajánul néz hátra a válla fölött, jól lássa az eltorzult arcomat,és rövid fohászt rebeg a Mindenhatónak, hogy értékeli, nem ő ért oda előbb a telefonhoz.
Elernyedt testtel nyögöm ki:
– Nem, Emma néni, Rita vagyok.
– Ritaaaa? – kérdez vissza visítva.
– Igen, Emma néni, miben segíthetek?- adom meg magamnak a kegyelemdöfést.
– Tegnap este óta nem volt székletem.- hallom a jól ismert mondatot.- Kétségbe vagyok esve.Mit csináljak? – nyöszörög gyámoltalanul a telefonba.
Kattog az agyam, mivel tudnám minél hatékonyabban megnyugtatni. Felteszek egy-két rutin kérdést, majd elmagyarázom, ez egy teljesen természetes állapot az
előző esti erős hashajtás után.
– Iiiigen? – hallom bizonytalanságát. – Ha te mondod…- köszön el rekord idő alatt.
Elégedetten nézek a kolléganőmre. Így kell ezt csinálni !
Lendületesen térek vissza a gyógyszertár vérkeringésébe.
– Tessék, gyógyszertár – köszöntöm vidáman a telefonálót.
– Lindaaa?- kapom el azonnal a fülemtől a kagylót védekezően.
– Nem, Emma néni, Rita vagyok
– Nem volt igazad az előbb – kesereg vékony hangon – felnyúltam a végbelembe, kis darabokat tudtam kipiszkálni onnan. Mégiscsak be kellene vennem hashajtót. -tűnődik- Felhívtam a Balog doktor asszisztensnőjét, az Ilikét. Ő is azt mondta, hogy vegyek be. – tesz szemrehányást.
– Szerintem, felesleges lenne – tartok ki az eredeti tanácsom mellett.
Mindhiába.
– Tegnap este ettem egy kis levest – folytatja – annak már meg kellett volna jelennie. Mit csináljak? Mondd, mit csináljak?
– Emma néni – állok a sarkamra -, ha hashajtó után székletfogót tetszik bevenni, aztán újra hashajtót, és ez gyors egymásutánba váltogatva, akkor felborulnak a dolgok. Ennek így soha nem lesz vége! – gondolok magamra is…
– Azt mondod? – kapaszkodik meg egy pillanatra a szavaimban. – Igazad lehet – teszi le a kagylót eltűnődve.
Elcsigázottan megyek vissza a betegek közé a kiadóba.
– Ritaaa? – hallom a nevemet kiszűrődni az irodából.
Kétségbeesve nézek a főnöknőmre – nem, NEM vagyok itt – gesztikulálok hevesen, – Ma már kétszer beszéltem vele- mutatom az ujjaimon, és az előttem álló beteg figyelmes elnézése közben eljátszom a haláltusámat.
Megkönyörül rajtam.
– Nem, Emma néni, Adrienn vagyok. Rita most nem ér rá, tele van a patika.
Egyúttal kényelmesen hátradől irodai gurulós székében és felteszi ő is a következő félóráját meghatározó kérdést:
– Miben segíthetek Emma néni?
Összenézünk a kiadóban, kétségkívül ő a leggyengébb láncszem közöttünk, hosszabb időre elveszítettük őt.
Ahogy járkálok a kiadó és a raktár között, figyelem az arcát. Hol elsápad,hol az undor ül ki rajta, hol csak révetegen mered a semmibe. Úgy látom, Emma néni minden apró részletbe beavatja…
Majd hirtelen ellentámadásba megy át. Meggyőzően, tudományos érvekkel alátámasztott előadást tart az emésztőrendszer működéséről, a folyamatos irritálás ellenjavallatairól, az általa szedett gyógyszerek mellékhatásairól.
Emma néni feszülten figyelhetett minden szóra, mert határozottan, az egész
patikát betöltő sikollyal adja tudtunkra:
– Jól van Dézikém,lemegyek hozzátok a patikába hashajtóért.