Harmadik negyed

– Drága Hölgyek! Egy óriási szívességet kérek Maguktól! – Ebben az idősávban…?!? – sóhajtok elcsukló hangon a többször mosható, vasalható, szorosan illeszkedő szájmaszkom alól, hogy a mélyről feltörő kétségbeesés párája beopálosítja a szemüvegemet. Még nem ütött delet a Bazilika automatára állított harangja. Fekete gumikesztyűs ujjaimat észrevétlen tördelem. A patika előtt rendőrautó áll. – Csak látszólag… Tovább »

– Gyuri! Maga még csak most keveri be a betont? – állok döbbenten egy fehér, extra rövid szárú, selyem short előtt, inkább magam elé bámulva. – Ez már az utolsó menet – biztat kapkodva. – Kicsit megcsúsztunk…- és még mélyebben hajol be a műanyagvödrébe, aminek képi hatásai már önmagában is a belső békém összezavarására alkalmasak…. Tovább »

– Mit akar tőlem? – néz gyanakodva, teli szájjal a százhatvan magas, cingár beteghordóra a tartalmas hazai fölül Loli néni. – Viszem a műtőbe… – Engem, ugyan nem – nyel egy nagyot Loli néni, és az utolsó falat után akkurátusan becsomagolja a szalámiját, paprikáját, és jól megtermett sonkáival kényelmesen betakarja az egész rendelkezésére álló kórházi… Tovább »

– Szégyent hozol ránk Sanyi, a jó k*rva anyádat – kiabál be a sorban álló betegek feje felett az utcáról egy keservesen síró négy év körüli kisfiú apja a patikába, köszönés helyett. – Megrángatlak a p*csába – érzi megszólítva magát Sanyi édesanyja is, és elveszítve birkatürelmét, átveszi a gyerek pillanatnyi nevelését. Jól megrángatja. Sanyi, ha… Tovább »

– Valaki itt hagyta a lábát – sikít fel egy fiatal lány belépve a patikába. – Biztosan sietett….- ütöm le a felívelő labdát, de fel is veszem azonnal az elvárható hivatalos hozzáállást, mert hát mégsem egy Rejtő könyv a patikai élet… Ki kell mennem helyszínelni a gyógyszerészi tára mögül. Két méteres körívben sorakozunk a műanyag… Tovább »

– Piroska kérem, higgye el, hogy csak három receptet adott a kezembe. – Nem, nem Kedvesem, számolja csak újra. – Egy, kettő, három. – És a négy, öt, hat? Az hol van? – Otthon? A táskájában? Valahol a földön? – Ne tereljen! Adja elő! – Ugye, nem gondolja, hogy eldugtam maga elöl? – Én nem… Tovább »

– Ha ezt megírom, senki sem fogja elhinni…Háááát, itt felejtettek ma téged is? – ölelem át egy jókedvű vizsla okos fejét. – Ki lehet a gazdád? – veszem sorba az előző pár percben vásárló betegeket gondolatban. – Ilonka néni nem lehet, mert őt inkább neked kellene hazavinned, örül, ha áll a lábán. A Glügger úr… Tovább »

– Melegem van – rántja ki az ablakot Szilvi a patika irodájában, és a köpenyét emelgeti a mellkasánál, hogy izzadt teste szikkadjon a beáramló levegőtől. – Vasalni lehetne a tenyeremmel – sóhajtozik és örömmel megy átvenni az árut a hátsó raktárba, ahol még a legnagyobb nyári hőségben is kellemes hűvöset tartanak a fél méter széles… Tovább »

Csak a sikításra kapom fel a fejemet. Az előttem álló középkorú nő rongybabaként csuklik össze, és teste tehetetlenül csapódik a patika kövezetére. Felfoghatatlanul hangosan. A sorban álló emberek ösztönösen szétrebbennek a közeléből, egy karon ülő kislány keservesen sírni kezd ijedtében. Meredten nézik az elterült testet, mint egy látomást. Irénke évek óta súlyos cukorbeteg. Ma reggel… Tovább »

– Mi ez a bűz? Utoljára orosz órán éreztem ilyet – ugrik össze a gyomrom Ica néni múltat felkavaró szagától a patikába lépve. – Itt volt Luka, a horvát öregember. Végig locsolt mindenkit, akit ért. – Istenem, de jó, hogy délutános vagyok. Krasznaja Moszkva…- fogom be az orromat sietve. – Ez legalább olyan bódító, mint… Tovább »