– Ha ezt megírom, senki sem fogja elhinni…Háááát, itt felejtettek ma téged is? – ölelem át egy jókedvű vizsla okos fejét. – Ki lehet a gazdád? – veszem sorba az előző pár percben vásárló betegeket gondolatban. – Ilonka néni nem lehet, mert őt inkább neked kellene hazavinned, örül, ha áll a lábán. A Glügger úr… Tovább »
Brúnó
– Ha ezt megírom, senki sem fogja elhinni…Háááát, itt felejtettek ma téged is? – ölelem át egy jókedvű vizsla okos fejét. – Ki lehet a gazdád? – veszem sorba az előző pár percben vásárló betegeket gondolatban. – Ilonka néni nem lehet, mert őt inkább neked kellene hazavinned, örül, ha áll a lábán. A Glügger úr… Tovább »
Ölellek Fa. A bokádig érek. Szúr a kérged. Sérted a homlokom. Szabad-e hozzád érnem…? Nem tudom. Szorítalak. A koronád nézem. Felnő az éghez. Túlérsz a poklokon. Sanyarú és csodás évek… Mind ott dobog. Szólítalak. Te tiszta lélek, Mutasd meg magad! Igen…, érzem. Lüktet a véred. Hallom a gondolatod… Testvérem! Élek! Zokogom. A mindenség vagy! Háttérben… 
Egyik reggel Sugár néni fekete ruhában, összetörten jött be a patikába. Súlyosan beteg férje az éjszaka meghalt. – Fogadja őszinte részvétünket – álltuk körül sajnálkozva. Vigasztalhatatlan volt. Néztük a zokogó idős asszonyt, és mindannyian arra gondoltunk, hogy szegény Sugár néninek mégiscsak könnyebb lesz így az élete. Rokonszenves lényét, szeretetteljes mosolyát mindannyian kedveltük. A férje…, halottról jót vagy… 