–
Szégyent hozol ránk Sanyi, a jó k*rva anyádat – kiabál be a sorban álló betegek feje felett az utcáról egy keservesen síró négy év körüli kisfiú apja a patikába, köszönés helyett.
– Megrángatlak a p*csába – érzi megszólítva magát Sanyi édesanyja is, és elveszítve birkatürelmét, átveszi a gyerek pillanatnyi nevelését. Jól megrángatja.
Sanyi, ha lehet, még hangosabban sír, és láthatóan nem törődik a körülöttük várakozók véleményével.
Többen szánakozó pillantásokat küldenek lopva a jóképű kiskrapek felé, de leginkább mindenki észrevétlenül arrébb húzódik, hogy még véletlenül se legyen tanúja egy kiscsalád belügyeinek.
Sanyi babakocsis kisöccse is elhatárolódik testvérétől, koncentráltan, de egyhangúan majszol egy kiflicsücsköt.
– Hogy rogyna rád az ég! – hívja spirituális segítőit tehetetlenségében az asszony. – Megsüketítesz, a g*cibe…
Az utcafronton is betelt a pohár.
Az apró, vékonydongájú férfi óriási belső feszültséggel tör magának utat a tömegben, és maga elé állítva végtelenül magányos fiát, megreformálja Ranschburg Jenő több évtizedes, de kevésbé sikeres gyereknevelési tanácsait. Mindenki érzi, most egy biztos módszert kap a kezébe, ha hasonló kihívásnak lenne kitéve bármikor az életében:
– Ha nem hagyod abba az üvöltést kisköcsög, a ma estét az előzetesben fogod tölteni!
Csend lett a gyógyszertárban.
Talán még az utcán is…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: