Harmadik negyed

– Piroska kérem, higgye el, hogy csak három receptet adott a kezembe. – Nem, nem Kedvesem, számolja csak újra. – Egy, kettő, három. – És a négy, öt, hat? Az hol van? – Otthon? A táskájában? Valahol a földön? – Ne tereljen! Adja elő! – Ugye, nem gondolja, hogy eldugtam maga elöl? – Én nem… Tovább »

– Ha ezt megírom, senki sem fogja elhinni…Háááát, itt felejtettek ma téged is? – ölelem át egy jókedvű vizsla okos fejét. – Ki lehet a gazdád? – veszem sorba az előző pár percben vásárló betegeket gondolatban. – Ilonka néni nem lehet, mert őt inkább neked kellene hazavinned, örül, ha áll a lábán. A Glügger úr… Tovább »

– Kedvesem, azt a szót, hogy Nincs, nem ismerem – emeli meg gőgösen az állát Prof. Doktor Mazaránné Prof. Doktor, és selyemkesztyűjét idegesen tépi le az egyik kezéről. Hosszan, hangosabban fújom ki a mélyen beszívott levegőt a szokásosnál, mintha csak a jógalégzést gyakorolnám, mert fogalmam sincs, mi lesz a következő mondatom, ezért először csak ismétlésbe… Tovább »

– Melegem van – rántja ki az ablakot Szilvi a patika irodájában, és a köpenyét emelgeti a mellkasánál, hogy izzadt teste szikkadjon a beáramló levegőtől. – Vasalni lehetne a tenyeremmel – sóhajtozik és örömmel megy átvenni az árut a hátsó raktárba, ahol még a legnagyobb nyári hőségben is kellemes hűvöset tartanak a fél méter széles… Tovább »

Csak a sikításra kapom fel a fejemet. Az előttem álló középkorú nő rongybabaként csuklik össze, és teste tehetetlenül csapódik a patika kövezetére. Felfoghatatlanul hangosan. A sorban álló emberek ösztönösen szétrebbennek a közeléből, egy karon ülő kislány keservesen sírni kezd ijedtében. Meredten nézik az elterült testet, mint egy látomást. Irénke évek óta súlyos cukorbeteg. Ma reggel… Tovább »

– De jó, hogy látlak – ütközünk össze a patika előtti sarkon Fatmával, a török származású angol tanárnővel, aki kalandvágyból választotta hazájának véglegesen Macaristánt. – Vegyél a pogimból – kínálgatja teli szájjal a reggelijét. – Te ezt a drága édességet eszed? – emeli meg a hangját kissé rosszallóan, és gyanakodva széthúzza a papírstaniclimet. Vigyorgó élesztő-… Tovább »

Ölellek Fa. A bokádig érek. Szúr a kérged. Sérted a homlokom. Szabad-e hozzád érnem…? Nem tudom. Szorítalak. A koronád nézem. Felnő az éghez. Túlérsz a poklokon. Sanyarú és csodás évek… Mind ott dobog. Szólítalak. Te tiszta lélek, Mutasd meg magad! Igen…, érzem. Lüktet a véred. Hallom a gondolatod… Testvérem! Élek! Zokogom. A mindenség vagy! Háttérben… Tovább »