– Miből gondoltad, hogy ez az olasz férfi ujjvédőért ugrott be a patikába? – folyik a könnyem a visszafojtott nevetéstől.
Az egyik szekrény takarásában guggolunk Tündével, a fiatal asszisztensnőnkkel, és az egyik alsó fiókban óvszerek között turkálok, hogy a sértetten felmutatott XL-s méretnek megfelelőt találjak.
– Hááááát…., felemelte az ujját, és mutatta, hogy ráhúz valamit. Te erre mit adtál volna?
A középkorú férfi halkan méltatlankodik, vélhetően a kolléganőmet szidja a háttérben, aki még most sem érti, miért csapta vérvörös fejjel a tárára a gumiujjat a vásárlás után húsz perccel.
A kínok kínját élem meg, ráz a néma hahotázás. Erősebben hat rám a helyzet komikuma, mint a férfi mérge, a kolléganőm kétségbeesése. A rekeszizmom és a józan eszem nem enged még felegyenesednem. Itt halok meg …a röhögéstől. Istenem, segíts!
Miért vontak le tőlem az előbb nyolcezer forint büntetőkamatot? – na, ez egész kijózanítónak hat…
– Nem, nem kérem az árát – intek remegő kézzel, miután sikerül egy fél percre rendbe szednem magam. Csak menj már, gondolom – Have a nice day, ember. Have a nice day.
– Buona giornata!
Nekem nagyon vidámat szereztetek ti ketten…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: