– Nem tudok aludni, lüktet a fájdalomtól a bokám. – Bekented? – Bekentem. – Felpolcoltad? – Felpolcoltam. – Akkor aludjunk! – Nem tudok. – Én tudnék… – Te sem tudnál… – Akkor vegyél be egy fájdalomcsillapítót! – Kettőt vettem be, hátha hat… – Jó reggelt! – Neked is! – Hogy aludtál? – Egész jól… –… Tovább »
Placebo
– Nem tudok aludni, lüktet a fájdalomtól a bokám. – Bekented? – Bekentem. – Felpolcoltad? – Felpolcoltam. – Akkor aludjunk! – Nem tudok. – Én tudnék… – Te sem tudnál… – Akkor vegyél be egy fájdalomcsillapítót! – Kettőt vettem be, hátha hat… – Jó reggelt! – Neked is! – Hogy aludtál? – Egész jól… –… Tovább »
– Hallottad, hogy tegnap a Petőfi hídon kigyulladt egy Opel? – tálalja minden nap a városi történéseket egy hírhozó fontoskodó izgalmával Lázár, a főút kéregetője, miközben a havasesőtől nedves aprópénzét marokszám önti a patikai tárámra. – Kirángatták az égő kocsijából – bólogat nyugtatóan, megelőlegezve a kérdésemet. – Zárlatos volt, és be akarta fűteni az autóját….
Magassarkú bokacsizmában tipegek egy késői koncertről félig befagyott tócsákat kerülgetve. Apró fohászokkal próbálom épségben haza rimánkodni magam, ha már a józan eszemen túltett a hiúságom. Szememmel a meg-megcsillanó jeget keresem, fel sem nézve az úttestről. Csak utólag érzékelem, hogy egy bár bejáratánál veszítem el váratlanul az egyensúlyomat egy kiálló díszkőben, és két cigarettázó fiatalember előtt…
– Miből gondoltad, hogy ez az olasz férfi ujjvédőért ugrott be a patikába? – folyik a könnyem a visszafojtott nevetéstől. Az egyik szekrény takarásában guggolunk Tündével, a fiatal asszisztensnőnkkel, és az egyik alsó fiókban óvszerek között turkálok, hogy a sértetten felmutatott XL-s méretnek megfelelőt találjak. – Hááááát…., felemelte az ujját, és…
– Együtt vannak? – kérdezem két egymás mögött álló férfitől kilépve az officinába. – Együtt vagyunk. De nem úgy…! – röhögnek fel a poénon. – Tegezhetlek? – kap a lehetőségen a kolléganőm előtt álló, demonstrálva hovatartozását. – Tegezhetsz – kerekedik el Viola szeme a váratlan bizalmaskodáson, és látom rajta, zavarban…
– Melyik fogamzásgátló a legkisebb átmérőjű, Maga szerint? – teszi fel az évtized kérdését telefonon egy nőgyógyász. Apró, megtalálhatatatlanul kicsi tablettácskák képe sejlik fel bennem. – Ebben az összehasonlításban még soha nem említette egyetlen szakkönyv sem – kutatok az agyamban, mielőtt eldobnám… – Jaj, segítsen már, ne tudományoskodjon itt…
– Milyen influenza elleni oltást tartanak? – áll meg a patika közepén egy elegáns középkorú nő. – Lassan itt a szezonja, de…- gondolkodom el a beszerezhető készítmények listáján. – De mégis…, ha felírja az orvos, tudnának nekem adni bármit is? Tanácstalanul állok, mire játszhat? Nem tudom eldönteni, hivatalosan vizslat,…
– Drága Ritácska, jöjjön hozzám feleségül! – Tóni bácsi, nem mehetek…Férjnél vagyok – villan be egy kézenfekvő kegyes hazugság, hogy még véletlenül se bántsam meg ezt a kedves öregembert. – Mit gondol, elengedné Magát velem egy hónapra a szanatóriumba? – tapogatózik óvatosan uram és parancsolóm feltételezett lojalitásáról. Szomorúan, lehorgasztott fejjel még átnyújtja…
Bodzával, az öreg bichonunkkal sétálok a Feneketlen-tó körül. Késő este van. Élvezem a nyugalmat, a csendet, ő lelkesen szaglászik a parti növények között. Poroszkálunk. Az egyik kanyarban elém toppan a semmiből egy velem egykorú nő, és fiatal, rakoncátlan ölebével szó szerint nekünk esnek. Érzem az ellenállást magamban, nincs kedvem most ehhez a zizegéshez, Bodza is…
– Biztos nincs cseresznye cumijuk? – kérdezi kétségbeesve egy jersey otthonkában bejövő középkorú asszony. – A harmadik patikában vagyok, sehol nem kapok – törölgeti csapzott homlokát. – Szegény lányom beleejtette a wc-be. – Sajnos, már csak péntek este lévén, hétfőre tudjuk megrendelni. – Nem is tudom , nem is tudom, mit csináljak…