– Milyen influenza elleni oltást tartanak? – áll meg a patika közepén egy elegáns középkorú nő.
– Lassan itt a szezonja, de…- gondolkodom el a beszerezhető készítmények listáján.
– De mégis…, ha felírja az orvos, tudnának nekem adni bármit is?
Tanácstalanul állok, mire játszhat? Nem tudom eldönteni, hivatalosan vizslat, gúnyolódik vagy csak rossz napja volt. Ki lehet? Úgy döntök, korrekt felvilágosítást adok mindenről, abból bajom nem lehet…
– Mi a véleménye az influenza elleni oltásokról? – érdeklődik higgadtabb hangnemben tovább, de furcsamód egy centivel sem jön hozzám közelebb.
Az egyik kedvenc témám, szívesen beszélek róla, sorolom az érveket, ellenérveket, tapasztalataimat, de tudat alatt zavar a köztünk lévő távolság.
– És Ön beoltatja magát? – kérdezi kedves mosollyal.
– Nem , mert…
Hirtelen egy lépést hátrál, és a mutatóujjával rám olvasva, magából kikelve sziszegi:
– Az ilyenek miatt, mint maga, hal ki az emberiség!
– Gyuri? – hívom a mindenesünket. -Egy hurrikán úgy bevágta maga után a bejárati ajtónkat, hogy kiszakadt a zár. Kérem, segítsen rajtunk, vagy beláthatatlan ideig nyitva kell tartanunk…
Nagys asszonynak valaki nemet mondot,valahol ki kellett adnia!! Van ez így!!!