Mókuskerék futamokat rendezünk Családon belül,Mindennap. Oldalpillantásokat vetünkEgymásra, Ki lesz az, Akiben először felmerül A haladás szándéka.Én már unom. Zavar mindegyikünkSzerepjáteka. Családállítás, meditáció, Szimbólumok. Na,meg a Jóisten. Tele a tarsolyom… Segítő technikákkal. Egyelőre egyedül, Belülről Bontom a falakat. Megértelek Kőmives Kelemen.Kell az egyéni áldozat, Ha a közösség nem hisz EgymásbanSem önmagában. Gyerekek!Tehettek egy szívességet…Kapcsolódjatok ….vagy …Menjetek…Ne…
Tovább »
A hűvös őszi szél Tekergeti a lábam közöttA sárga leveleket.Repked itt még zöld is.Elsiették…? Tudták, a nyár nem örök? Többen. Ülnek a padokon. A sejtelmes napsütésben.Fürdőzők. Ezt a lágy fényt kedvelem. Magamon.Megmártóznék…Nem lehet.Várnak a betegek.És a kolléganők.Loholok.A gyógyszertárba.Egy ismerős nőalak sétál felém.Kedvesen köszöntöm.Nem ismer meg.Befelé néz. Szeme előtt tompa köd.Alatta sárga. Zöld. Valamikor elesett.Hadd tűnődjön,… Tovább »
– Egy liposzómás C vitamint és egy D vitamint kérek, ami úgy néz ki, mint az az E vitaminos doboz – haladna azzal a lendülettel már tovább is a patikából egy rokonszenvesnek látszó férfi. – Az a fajta receptköteles – fejezem ki a sajnálatomat egy kedves grimasszal. – Na, egy újabb okos… 
– Leküldött a fiam, az a szerencsétlen, hogy hozzak neki hashajtót – igazítja meg fekete keszkenőjét Ilonka néni, betűrve alá vékonyka zsíros haját. – 86 éves vagyok, de minden nap eljövök, hogy segítsek neki, amiben csak tudok. Pedig, messze lakom ám – panaszolja minden alkalommal. – Nekem is fogytán már az erőm, de ez a szép szál ember… 
Új informatikai rendszer?Magyarországon?Az egészségügyben? Ne nevettessen!Visszaadom a praxisom.Vagy…Inkább megírom kézzel a receptem.A festékpatronom úgyis kifogyott. Még a múlt héten. Az asszisztensnőm meg nyom egy entert.Ha megtalálja… Így állunk ma.Generációs ellentétek feszülnek.Farkasszemet néznek.Az idős háziorvosok és gyógyszerészekA szakma fiatal titánjaival.Nem egy nyelvet beszélnek.Lefordítani sem lehet …Más a szemlélet.Az egyik az EESZT -t magyarázza, A finanszírozást… 
– A legolcsóbb tengervizes orrspray-t kérem – áll elém egy hatvanas fèrfi indokolatlanul támadóan. – Ez- nem- magyar- készítmény? – forgatja a dobozt kötözködve, miután megvette. – Uram, tengervizeset kèrt… , van tengerünk? – pislogok ártatlanul. – Na, szépen vagyunk! Ebben is a gyógyszerlobbi keze van…. Majd tehetetlen dühében rám csapja… 
– Gyógyszertár? – A főnökasszonnyal akarok beszélni, ha lehet… – hallom Huber néni jól ismert szenvedéstől el-elcsukló hangját. – Sajnos, csak délután lesz bent – felelem óvatosan, mert tapasztalataim szerint én is bőven elég leszek a feladathoz, de így nagyobb nyomatékot adhat a hívásának a szemünkben. Vontatottan keresi a szavakat, érződik… 
– Szia, adj valami fertőtlenítőt a lábamra, a hegyesorrú cipőim teljesen megnyomorították a lábkörmeimet. Holnap tárja fel a pedikűrös – ugrik be pár percre a patikába egy régi ismerősöm. – Képzeld, nekem pedig a futócipőm törte meg úgy, hogy mélyfeketék, és az én pedikűrösöm szerint, le is fognak esni. Egy középkorú… 
– Ritácska, ez életem legszebb napja – nevetgél magában Lea néni, és mint a tojótyúk, nagy fenekével ülést keres a székek között, hogy fájó lábainak enyhülést adjon. Pihegés közben nájlondzsörzé otthonkáját libegteti óriás csupasz mellein, csatakos haját tűrögeti apró homlokáról. Évek óta szakad róla a klimax keltette forró veríték. Fény felé fordított receptkötegét tüzetesen ,… 
Két férfi áll előttem. Feltűnően csendesek, szomorúak. – A megrendelt pelenkákért jöttünk – adja át egyikük a patika bilétáját.Kettesével cipelem ki a nagy zacskókat, elosztják egymás között, ki mennyit bír. – Kérek egy lázcsillapítót is, édesanyánk nagyon beteg. Azt mondta az orvos, nem sok ideje van már közöttünk – hajtja le a fejét a fiatalabbik… 