Harmadik negyed

Sugárék

 

Egyik reggel Sugár néni fekete ruhában, összetörten jött be a patikába.

Súlyosan beteg férje az éjszaka meghalt.

   – Fogadja őszinte részvétünket – álltuk körül sajnálkozva.

Vigasztalhatatlan volt. Néztük a zokogó idős asszonyt, és mindannyian arra gondoltunk, hogy szegény Sugár néninek mégiscsak könnyebb lesz így az élete. Rokonszenves lényét, szeretetteljes mosolyát mindannyian kedveltük. A férje…, halottról jót vagy semmit alapon…., Sugár néni férje volt.

Határtalan szeretet lakozik benne, állapítottam meg őszinte csodálattal, ahogy hallgattam kesergését. Mindig kedvesen beszélt a párjáról. Soha nem panaszkodott a férje nehéz természete miatt, derűsen mesélt apró civódásaikról.

Igazat adtam Szent Pálnak,aki a korinthusiakhoz írt I. levelében azt írja – ” A szeretet türelmes,…a rosszat nem rója fel. Mindent eltűr,…mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha.”

Itt van előttünk az élő példa, egy odaadó asszony igaz szeretete, lojalitása, kemény, kompromisszumokra képtelen Ura iránt. 

Önkéntelen mély sóhaj szakadt ki belőlem még az emlékére is, és a gyomromra tettem észrevétlen a kezemet, ami hányszor, de hányszor ugrott össze a hangjától is. Számtalanszor remegett meg a lábam, ha megláttam szúrós tekintetét a hosszú sorban állva.  

Lám, lám, mennyire félreismertük őt, a nagyszerű férjet és apát, az önzetlen, segítőkész embert, a kis unokák kedvencét.

Emléke örökké bennünk él…

   – Linda, gyere gyorsan- futok be egy hét múlva a laborba rémülten – Sugár bácsi él!

   – Ne hülyéskedj! Visszaküldtem az injekcióit – néz rám halálra váltan Linda, még mielőtt a csoda részével foglalkozni tudnánk. – Meg fog minket ölni…- néz ki az ajtó takarásából az officinába.

Isten útjai kifürkészhetetlenek – jut mindkettőnknek ugyanaz az eszébe, és megbabonázva állunk a jelenség előtt.

   – Talán ezúttal elnézőbb lesz velünk…- próbálom oldani a feszültségünket,- ha már megjárta a hadak útját…

A Jelenség barátságtalanul, mondhatni gorombán fogadja lelkes köszöntésünket, mint aki egyáltalán nem örül annak, hogy újra köztünk lehet.

   – Hogy van? – szólítom meg óvatos szelíden.

   – Hogy lennék? Milyen kérdés ez? – vágja rá pökhendien, mint akit nem hat meg, hogy egy lehet a kevesek között…

   – Gondoltam, hátha jobban van…- próbálkozom kihúzni belőle legalább egy túlvilági élményt, egy kellemes emléket.

   – Gúnyolódik velem, asszonyom? Ismeri a gyógyszereimet, nem? Szakembernek hiszi magát? – önti rám jogosnak érzett haragját.- Ebből a betegségből nincs kiút! Szégyellje magát! – koppant egy erélyeset a botjával.

Talán mégis…, akarom vigasztalni, de jobbnak látom inkább, ha mélyen hallgatok. Hajlíthatatlan embernek ismertük meg, aki nem hatódik meg egy nüansznyi feltámadásos eseten… – értékelem a hallottakat.

Részemről még csak most jön a neheze… Lopva keresem Linda tekintetét, hogy erőt merítsek belőle, de ő éppen a vizespoharak rendezgetésével van erősen elfoglalva.

  – Az injekcióit csak holnapra ígérte a nagykereskedő – csuklik el a hangom a hirtelen jött életmentő hazugságomtól.

Nagy levegőt vesz, majd úgy dönt, elég lesz egy végzetes szívroham egy hétre, majd hörögve megrendelteti egyúttal a jövő havit is, hogy életerejét fitogtassa.

 – Nem is akarom magukat látni – köszön el a viszontlátást különleges nézőpontból használva.

Sugár néni most biztos örül, hogy visszakapta a párját – próbálom az átélt kellemetlenséget pozitívan szemlélni, nehogy vállalhatatlan gondolataim támadjanak.

   – Nincs itt valami e világi magyarázat?- merül fel bennünk egyszerre a gyanú.

   – Nem úgy nézett ki, mint akit átölelt a fehér Fény – jegyzem meg epésen.

   – Nézd Linda – keresem a gépben a nyilvántartásunkat – két Sugár bácsink van ugyanazon névvel. – Sugár néni férjével soha nem találkoztunk, a mienk az ördögnek sem kell!

Hangos hahotázásunk mérhetetlen feszültséget old fel bennünk. Pillanatnyilag az sem tart minket vissza a sikongatásoktól , hogy a nyitott ablak alatt éppen Sugár bácsi sétál el.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!