A 160 éves gyógyszertárunk törzsvásárlói a környéken laknak vagy a közelben valamelyik bankban, minisztériumban dolgoznak. Sokan szeretnek hozzánk járni, a barátjuknak, jó ismerősüknek tekintenek bennünket, de sajnos vannak olyan betegek is, akiknek sehogyan sem tudunk a kedvére tenni, megmagyarázhatatlanul tévedünk, okkal vagy ok nélkül konfrontálódunk velük szinte minden alkalommal, mégis hozzánk keverednek be. Ez… Tovább »
Most már a keresztnevét is tudom…
A 160 éves gyógyszertárunk törzsvásárlói a környéken laknak vagy a közelben valamelyik bankban, minisztériumban dolgoznak. Sokan szeretnek hozzánk járni, a barátjuknak, jó ismerősüknek tekintenek bennünket, de sajnos vannak olyan betegek is, akiknek sehogyan sem tudunk a kedvére tenni, megmagyarázhatatlanul tévedünk, okkal vagy ok nélkül konfrontálódunk velük szinte minden alkalommal, mégis hozzánk keverednek be. Ez… Tovább »
– Kislányom, nem bírom tovább. A fájdalom felemészt. Súgja. A görcs összerántja. Hány. Már vért. Tizenkét órája várnak. A sorukra. – Nem rég adtam maguknak zacskót! Nem elég? Maguknak semmi sem elég? Mit akarnak? … 
Bodzával, az öreg bichonunkkal sétálok a Feneketlen-tó körül. Késő este van. Élvezem a nyugalmat, a csendet, ő lelkesen szaglászik a parti növények között. Poroszkálunk. Az egyik kanyarban elém toppan a semmiből egy velem egykorú nő, és fiatal, rakoncátlan ölebével szó szerint nekünk esnek. Érzem az ellenállást magamban, nincs kedvem most ehhez a zizegéshez, Bodza is… 
Egyik reggel Sugár néni fekete ruhában, összetörten jött be a patikába. Súlyosan beteg férje az éjszaka meghalt. – Fogadja őszinte részvétünket – álltuk körül sajnálkozva. Vigasztalhatatlan volt. Néztük a zokogó idős asszonyt, és mindannyian arra gondoltunk, hogy szegény Sugár néninek mégiscsak könnyebb lesz így az élete. Rokonszenves lényét, szeretetteljes mosolyát mindannyian kedveltük. A férje…, halottról jót vagy… 
Gyalogolok.A munkahely stresszel.Mindennapos.De ne a szesz oldja.Meg az otthonit se…Jazzt hallgatok.Oda- vissza.Levezetek.A nyílegyenes utcában egyedülBaktatok.Körbenézek.Csak rajtam nincs golyóállómellény.Húú, tényleg. A büntetésvégrehajtó előtt fegyveresek.Állnak. ( és védnek )Egy férfit vezet a smasszer.Láncokon.Nehézfiú lehet…Egy magassarkú Tompor fordul be a sarkon. Egyszerre fordulnak rá a tekintetek.– Ezt nézd meg!Egyetértenek. Egyet értenek…Mindkét végén. A láncnak.... 
– Uram, ez a mellettünk lévő gyógyszertár bilétája. – Biztos benne…? ... 
– Gyere légy szíves ki, mutatni akarok valamit! – fut hátra az öltözőbe Linda. Gyorsított aprításra kapcsolok, ne teli szájjal álljak majd a beteg előtt. Látásból ismerem a férfit, aki a tára előtt várakozik, de nem vagyunk baráti viszonyban, hogy személyesen tőlem kérjen tanácsot. Kérdőn nézek mindkettőjükre, míg a falattal egy utolsót birkózom. Linda előzékenyen átadja a szót a betegnek,… 
Jegeskávé, somlói galuska. Gesztenyepüré mellé.Belesimulunk a kárpitba.Halk jazz kúszik a tudatunkba. Emlékeket hív elő.Halmozottan. Vasárnapi matiné. Műsort adunk egymásnak.Baracklével koccintva.Mi hárman. Barátnők. Húsz év óta először. Kóstolgatjuk a múltat. A finom tapintat lengi körbe az asztalunkat.Mikor hozakodunk végre elő? Változtak.A mellék- és/vagy a főszereplők.Dráma vagy tragikomédia…?A tálalásban van a nyitja. Elrontjuk-e a szájízünket…Sok az édes.Egy… 
– Huu, nagyon fáj a térdem, alig tudok rálépni. Mit szedjek? – ….. – Gondolod, az jó lesz? Nem is tudom… Na, majd meglátom… Pár nap múlva a konyhaasztalon találom a terméket. – Mégis emellett döntöttél? – kérdezem örömmel. – Ez egy szuper gyógyszer. A… 
– B@szná meg a kutya a jókurva anyjukat annak a sok ingyenélő, büdös hivatalnoknak – dühöng köszönés helyett Árpi, miközben lepakolja szerszámos ládáját a fürdőszobában. – Bent voltam az önkormányzatban – veszi le a kabátját, – majdnem rájuk borítottam az asztalt, rohadjanak meg ott, ahol vannak… – áramtalanítja a cirkót. – Azt mondja… 