– Azanyádúristenit Sanyi, ha még egyszer belerúgsz abba a kirakatba, eltöröm a lábad – inti másodszülöttjét visszafogottan az édesanyja.
A három éves kisfiú föl -le cikázik a sorban álló emberek között, vidáman, kiabálva ismételget egy, csak általa ismert szóösszetételt.
– Te Sanyi, gyere le rögtön az asztal tetejéről, mert a patikus néni fog mindjárt jól elverni – hárítaná rám ügyesen a gyerek megfékezését.
Második nevén Lorenzónak keresztelt kincsecskéjét ez a lehetőség sem tartja vissza a mászásban, de fél szemét rajtam tartja, mit lehessen tudni…
– Gyere Sanyi, adok neked matricát – próbálkozom a figyelmét pillanatokra lekötni, – A katicabogarat vagy a szörnyecskét kéred? – hajolok hozzá kedves mosollyal. – Hoppá, úgy látom, mindkettőt – mormolom magam elé nézve. – Persze, Lucsiának is adok – nyugtatom meg az egész családot.
Miközben a matricák között keresgélek, Sanyi egy mozdulattal söpri le az asztalra kitett újságokat.
– Beteg, szegény – veszi védelmébe az anyja. – Egész éjjel köhögött, mint a veszett kutya. Be nem állt a szája, csórikámnak. – Ezeket a gyógyszereket írta ki neki a doktor néni – veszítjük egy percre szemelöl a kis lurkót.
– Ne pacsálj az ivókútnál a mindenségedet – kap most már egy maflást jobbról a türelmét vesztő mamájától a tócsa közepén. – Lucsia, ülj rá, vagy mit bánom én, mit csinálsz vele, de oda kell figyelnem a nénire, mit mond.
– Az antibiotikumból 5 mililitert kell adni, a kúpot láz esetén – kiabálom túl a keserves gyereksírást.
– Na, gyere te istenverte, – húzza végig a kövön a magát megmakacsoló gyereket.
A nyitott patika ajtóból még eszébe jut valami:
– A tegnapi gyógyszerem olyan keserű, mint az epe. A belem fordul ki, mikor beveszem. Mit adott nekem? – kéri rajtam számon a hüvelytabletta ízét.
Sanyi sorsára fogok jutni…, ötlik fel az előbbi jelenet, ha kiderül, valóban én nem adtam teljeskörű tájékoztatást a szer használatáról.
– Az egy hüvelykúp – kezdem óvatosan a felvilágosítást
– Milyen hüvelykúp? Hülyének néz? – engedi el a gyerek kezét haragjában. – Ha az van ráírva , hogy tabletta, honnan kéne nekem tudnom, hová dugjam? – önti rám a jogos felháborodását.
– Hol a Sanyi? – tűnik fel hirtelen mindenkinek a nagy csend. – Na, ezért még számolunk – nyugtat meg a jövőmet illetően, és elrohan a gyengélkedő fia után.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: