Harmadik negyed

– Gyuri! Maga még csak most keveri be a betont? – állok döbbenten egy fehér, extra rövid szárú, selyem short előtt, inkább magam elé bámulva. – Ez már az utolsó menet – biztat kapkodva. – Kicsit megcsúsztunk…- és még mélyebben hajol be a műanyagvödrébe, aminek képi hatásai már önmagában is a belső békém összezavarására alkalmasak…. Tovább »

– Az ott, milyen gyógyszer? – Melyikre gondol? – Arra a kék dobozosra. A kenőcs mellett. – Ez? Szédülés elleni. – Én nem szédülök. – Két hatóanyaga van. Hányinger ellen is kiváló. – Hányingerem sincs. – Milyen panasszal fordult az orvoshoz? – Nem panaszkodtam semmire. – Fejét, fülét meg sem említette? – Nem. – Gyakran… Tovább »

– Nézd Bodza, milyen jóképű, szimpatikus férfi…! Még nem láttam itt a környéken. Ott a padoknál… Felénk néz! Nem is érdekel, mi…? Úgy látom…De azért igazán sétálhatnánk arra…Na, gyere…! Csak úgy spontán…Most miért mész az ellenkező irányba? Nem számíthatok rád? Legalább mi nők, fogjunk össze! Hidd el, engem nem hoz lázba ez a vadalmafa, mégis… Tovább »

– Mami, adjunk fel hirdetést! Kinyomtatom és kiragasztgatjuk a körtéren. – Kisfiam! A telefonszámommal…? “Apát keresünk” szalagcímmel? Szerinted, hány kretén fog jelentkezni? – Igazad van, Mami! De tennünk kell valamit, mert hét éve várunk rá. Azt mondta neked az orvos, ez az utolsó esélyünk. – Tudod, hogy én mennyire nem szeretném… – Igen, de mi… Tovább »

– Mit szólnátok, ha Ursinak fogyasztószert vennénk a szülinapjára? Hónapok óta arról beszél, hogy ki akarja próbálni, de sajnálja rá a… – Nem zsírleszívásra jelentkezett be egy magánklinikára? Azt mondta, az új pasija fizeti… – Én úgy tudom, a hasáról akarja csak kikanyaríttatni a háját… – vágunk egymás szavába jó szokásunkhoz híven. Mindenki mondja, csak… Tovább »

Állok. Becsukom a szemem. Várok, Hogy táncra kérjenek. Magányos vagyok. A sötét csendbe fuvolaszó hasít. A dallamív átrepül a termen. Látom, ahogy gyerekként utánafutok. A lelkem hajlik. De a vállamon… mázsás súlyok. Az életemet cipelem. Ott. Nehezen mozdulok. Közben a hangokból dal születik. Észrevétlen. Belép a dob. Megremegtet. Erősödik a pulzusom. A lábam emelkedik, A… Tovább »

– Hívd fel! – Nem hívom fel! – De hívd fel! – De nem hívom fel! Tényleg igaza van a barátnődnek, Kolos…, erőszakos vagy. – Rita, egy életed van! Nincs veszteni valód! Legalább tisztábban látsz. Vagy örömtáncot lejtesz vagy meggyászolod…, de ebből a dühös, önmarcangoló, sehova nem vezető helyzetből tovább tudsz lépni. Nem lenne jó?… Tovább »

– Ez az osztály iskolánk büszkesége. Minden túlzás nélkül mondhatom, öröm az Önök gyermekeit tanítanunk. Tehetségesek, okosak, segítőkészek, szorgalmasak. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezek a példás eredmények nem jöhettek volna létre Önök nélkül, a szerető család áldásos segítsége, támogatása, részvétele nélkül. Mindannyian egyszerre húzzuk ki magunkat, mosolyogva, elégedetten hallgatjuk az igazgatónő dicsérő szavait. Csillogó szemmel,… Tovább »

– Maga az a hülye kurva? Erős kezdésnek érzem, és a testbeszédem el is árulja a mérhetetlen döbbenetemet. Előrenyújtott nyakkal, tágra nyílt szemmel, az egekig felugrott szemöldökkel bámulok rá, és számot vetek magammal, rám illik-e a személyleírás. Nem érzem magam megszólítva. Hiteles, hihető válasz után kutatok, ami segít minél előbb megértenem a durva támadás okát…. Tovább »

– Nem tudok aludni, lüktet a fájdalomtól a bokám. – Bekented? – Bekentem. – Felpolcoltad? – Felpolcoltam. – Akkor aludjunk! – Nem tudok. – Én tudnék… – Te sem tudnál… – Akkor vegyél be egy fájdalomcsillapítót! – Kettőt vettem be, hátha hat… – Jó reggelt! – Neked is! – Hogy aludtál? – Egész jól… –… Tovább »