– Várj egy picit! – szakítom meg a barátnőm monológját – Valaki dudál a kaputelefonon… – Igen? Tessék…! Ki? Ne haragudjon, hangosabban! Ki? Nem hallom! Honnan? Pizzát? Én nem rendeltem pizzát…! – Anita, le kell tennem a telefont, egy pizzafutár erősködik, hogy hozzánk jött. Mindjárt visszahívlak… – Igen…? Itt vagyok! A szél süvítésétől nem hallom!… Tovább »
Lakógyűlés pizzával
– Várj egy picit! – szakítom meg a barátnőm monológját – Valaki dudál a kaputelefonon… – Igen? Tessék…! Ki? Ne haragudjon, hangosabban! Ki? Nem hallom! Honnan? Pizzát? Én nem rendeltem pizzát…! – Anita, le kell tennem a telefont, egy pizzafutár erősködik, hogy hozzánk jött. Mindjárt visszahívlak… – Igen…? Itt vagyok! A szél süvítésétől nem hallom!… Tovább »
– Kovácsoltvas rózsa? Döbbenten fogadom. Egy pillanat alatt ráfagynak az ujjaim. Az acélkék szeme, a téli este, vagy a fémrózsa a hidegebb? Nem is tudom… – Sétálunk? Még a hangja is ércesen cseng. – Melegre vágyom…- de ezt is inkább csak magamnak suttogom. Kesztyűs kezemből kicsúszik a szál vas. Szilánkosra töri a térkő jegét. Utánakap…. 
– Nem értem, miért nem értik meg, NINCS. Kínában nem fordulhat elő, hogy elfogy valami? – Tegnap este rendeltem ezer szájmaszkot, de csak hatszázat küldött a nagyker. Sejtettem, hogy hamarosan kifogy az országos raktárkészlet, de nem másfél napra tippeltem volna… – Szerintem, többen verik a fejüket a falba, akik nagyképűen visszadobták a tárára a hagyományos… 
Éppen két évvel ezelőtt kaptam tőled ismeretlenül egy bemutatkozó levelet a facebook messengeremre, amiben arról írsz, hogy tíz év után újra szerelmes vagy. A volt férjembe. Meglepődtem. Azt írtad, egy csodálatos embert ismertél meg a személyében, aki végre visszahozta a férfiakba vetett hitedet, aki mellett újra nőnek érezheted magad, önzetlen, támogató társra leltél. Csak az… 
November óta egyre rosszabb a kedvem, nem alszom jól, eltűnt a derű belőlem, nem írok, nem rajzolok, csak húzom magam át egyik napról a másikra, mert azt ígérted minden kérés és ráhatás nélkül, hogy egyszer eljön a nap, amikor újra szeretni tudsz. Arra kértél még októberben, várjuk meg, amíg összeszeded magad a kimerítő külföldi munkád… 
Igyál meg egy frissítő juice-t, Dőlj hátra. Hallgasd a jó öreg rhythm and bluest, Kezdődik az előadás. Mást nem tehetsz. Kérem, bemutatom kettőezer-húszt. A varázslók éve ez. Ami van…Hippsz és hoppsz… Az már csak volt. A Szaturnusz- Plútó rombolja le. Ami nincs, de vágyod…, az lesz. Bőséget hoz a Jupitered. Így magyarázza az asztrológust a… 
– Édesem, nekem elég lesz ez a tányérka leves, amit otthonról hoztam – int elutasítóan felém, míg az asztal alól kihalássza halványsárga ételhordóját. Döbbenten nézzük Etelke néni tányérjába öntött két darab csirke lábát, lúdgége tészták közé rekedve, és a tányér mellé öntött maradék lé lassú szétterjedését a fehér abroszon halványsárga zsírfoltot hagyva maga után. –… 
Lelkesítő sorokat szeretnék írni: Bírd ki! Már csak pár óra… Kész a munka nagyja. A karácsonyi menü Legalább már fejben kész. Utolsó simítások? A patópálok családja szerint. Erőgyűjtés folyik éppen, Épen maradjon minden, Amikor a család egymásnak feszül. A karmesteri pálca kinek a kezébe kerül, Nem mindegy… Na meg a fejsze. Persze, A fa nem… 
Elkapott a limbóláz. Krónikus lett. Minden évben lejjebb és lejjebb kerül a színvonal. És a keretem. Az alatt bújok, feszülök át. Mert megugrani nincs esélyem. Társadalmilag. Beszorít az inflálódó pénzem. (Átvilágítható vagyok.) Mi a frászt kellene tennem? Ha az anyag határoz meg engem – Mit tudok felmutatni… Az igények nagyok. Segít a rendszer Újra gyereknek… 
Egy macskát? Mi vaan? Hozzánk? Fiam! Te megőrültél…! Egy hétre? Egy! hétre. Hirdesse minden oszlopon plakát: Sziámi cica elveszett! Az elkeseredett gazdát, Még mi! kárpótoljuk. Csak meglegyen… Így terveztem. Én. Cica körbejárt. Felmérte a terepet. Döntött. Örökbefogadott. Anyjaként. Az almom tagjai, alattvalóként Járhatnak kedvére. Égnek az adventi gyertyák. A 14 éves kutyánk az ágyon horkol…. 