Harmadik negyed

November óta egyre rosszabb a kedvem, nem alszom jól, eltűnt a derű belőlem, nem írok, nem rajzolok, csak húzom magam át egyik napról a másikra, mert azt ígérted minden kérés és ráhatás nélkül, hogy egyszer eljön a nap, amikor újra szeretni tudsz. Arra kértél még októberben, várjuk meg, amíg összeszeded magad a kimerítő külföldi munkád… Tovább »

– Édesem, nekem elég lesz ez a tányérka leves, amit otthonról hoztam – int elutasítóan felém, míg az asztal alól kihalássza halványsárga ételhordóját. Döbbenten nézzük Etelke néni tányérjába öntött két darab csirke lábát, lúdgége tészták közé rekedve, és a tányér mellé öntött maradék lé lassú szétterjedését a fehér abroszon halványsárga zsírfoltot hagyva maga után. –… Tovább »

– Gyuri! Maga még csak most keveri be a betont? – állok döbbenten egy fehér, extra rövid szárú, selyem short előtt, inkább magam elé bámulva. – Ez már az utolsó menet – biztat kapkodva. – Kicsit megcsúsztunk…- és még mélyebben hajol be a műanyagvödrébe, aminek képi hatásai már önmagában is a belső békém összezavarására alkalmasak…. Tovább »

– Nézd Bodza, milyen jóképű, szimpatikus férfi…! Még nem láttam itt a környéken. Ott a padoknál… Felénk néz! Nem is érdekel, mi…? Úgy látom…De azért igazán sétálhatnánk arra…Na, gyere…! Csak úgy spontán…Most miért mész az ellenkező irányba? Nem számíthatok rád? Legalább mi nők, fogjunk össze! Hidd el, engem nem hoz lázba ez a vadalmafa, mégis… Tovább »

– Mami, adjunk fel hirdetést! Kinyomtatom és kiragasztgatjuk a körtéren. – Kisfiam! A telefonszámommal…? “Apát keresünk” szalagcímmel? Szerinted, hány kretén fog jelentkezni? – Igazad van, Mami! De tennünk kell valamit, mert hét éve várunk rá. Azt mondta neked az orvos, ez az utolsó esélyünk. – Tudod, hogy én mennyire nem szeretném… – Igen, de mi… Tovább »

– Mit szólnátok, ha Ursinak fogyasztószert vennénk a szülinapjára? Hónapok óta arról beszél, hogy ki akarja próbálni, de sajnálja rá a… – Nem zsírleszívásra jelentkezett be egy magánklinikára? Azt mondta, az új pasija fizeti… – Én úgy tudom, a hasáról akarja csak kikanyaríttatni a háját… – vágunk egymás szavába jó szokásunkhoz híven. Mindenki mondja, csak… Tovább »

– Hívd fel! – Nem hívom fel! – De hívd fel! – De nem hívom fel! Tényleg igaza van a barátnődnek, Kolos…, erőszakos vagy. – Rita, egy életed van! Nincs veszteni valód! Legalább tisztábban látsz. Vagy örömtáncot lejtesz vagy meggyászolod…, de ebből a dühös, önmarcangoló, sehova nem vezető helyzetből tovább tudsz lépni. Nem lenne jó?… Tovább »

– Maga az a hülye kurva? Erős kezdésnek érzem, és a testbeszédem el is árulja a mérhetetlen döbbenetemet. Előrenyújtott nyakkal, tágra nyílt szemmel, az egekig felugrott szemöldökkel bámulok rá, és számot vetek magammal, rám illik-e a személyleírás. Nem érzem magam megszólítva. Hiteles, hihető válasz után kutatok, ami segít minél előbb megértenem a durva támadás okát…. Tovább »

– Lesz szíves a hölgynek egy bodzás limonádét… – Sok jéggel kérem. – Nekem pedig egy szobahőmérsékletű sört hozzon. A pincér arcizma sem rándul, míg felírja a rendelést, én pedig átteszem a jóképű udvarlómat egy másik skatulyába, amire azt írom: “Nem férfi”. – Nagyon kellemes hely – nézek élvezettel körbe az étterem teraszán, hogy tereljem… Tovább »

– Fel tudod sorolni az aradi tizenhármakat? – kapom a sokadik, nem tipikusan első randis kérdést, de a sanzon utolsó refrénjét még eldúdolom a zongoristával, hogy időt nyerjek. Meg is tapsolom. – Ne meséljek inkább anyámról vagy a munkámról? – fordulok vissza lelkesen saját mentőkérdésemtől, és kínomban pótcselekvésként felhabosítom minden idők legtökéletesebb baileys krémdesszertjét. –… Tovább »