Harmadik negyed

– Kovácsoltvas rózsa? Döbbenten fogadom. Egy pillanat alatt ráfagynak az ujjaim. Az acélkék szeme, a téli este, vagy a fémrózsa a hidegebb? Nem is tudom… – Sétálunk? Még a hangja is ércesen cseng. – Melegre vágyom…- de ezt is inkább csak magamnak suttogom. Kesztyűs kezemből kicsúszik a szál vas. Szilánkosra töri a térkő jegét. Utánakap…. Tovább »

– Lesz szíves a hölgynek egy bodzás limonádét… – Sok jéggel kérem. – Nekem pedig egy szobahőmérsékletű sört hozzon. A pincér arcizma sem rándul, míg felírja a rendelést, én pedig átteszem a jóképű udvarlómat egy másik skatulyába, amire azt írom: “Nem férfi”. – Nagyon kellemes hely – nézek élvezettel körbe az étterem teraszán, hogy tereljem… Tovább »

– Fel tudod sorolni az aradi tizenhármakat? – kapom a sokadik, nem tipikusan első randis kérdést, de a sanzon utolsó refrénjét még eldúdolom a zongoristával, hogy időt nyerjek. Meg is tapsolom. – Ne meséljek inkább anyámról vagy a munkámról? – fordulok vissza lelkesen saját mentőkérdésemtől, és kínomban pótcselekvésként felhabosítom minden idők legtökéletesebb baileys krémdesszertjét. –… Tovább »

– Komolyabban kellett volna vennem a Piedone becenevet – bosszankodom magamban, és próbálom kiszabadítani a nedves, puha kézfogásából a kezemet. Bár a mai egyetemisták inkább látnák benne Banános Joe alakját, mint Rizzó felügyelőjét…- téved a szemem a terméskövek közül kihajtott gyomokra, mint az igénytelen megjelenésére. Egyetemi tanár? – Csalódott? – Nem – vágom rá túl… Tovább »

– Apa, miért nem adod oda a telefonodat? Kik azok a nénik a telefonodban? Melegük van nekik is? Apa, büdös vagy, de Anya mondta, hogy így is szeret. Én is szeretlek. Apa, alhatok ma veletek? Apa, te miért horkolsz hangosabban, mint Anya? – csapong az óvodás korú kislány magában. – Ne zavard apádat! Nem látod,… Tovább »

– Ne haragudj, mennem kell. Anyut most vitte be a rohammentő… – Vidd az autómat – adja a kezembe a sport Merci slusszkulcsát. – Károly… – Szólíts Karesznek! – Karesz… – Tudod, mit…viszlek én! Nem merek a műszerfalra nézni, végül is mindegy így száz felett, mennyivel csapódunk a Dunába. Kis szerencsével, együtt is odaérhetünk Szent… Tovább »