Harmadik negyed

– Végérvényesen befejezem ezt a melót – jelenti be éppen olyan egyszerűen, mint amilyen ő maga, Lázár, a környék szigorúan egy műszakos koldusa, aki hivatásának tekintette eddig a kereszteződésben szolgált munkakörét. Olyannyira, hogy számon tartotta a bedolgozós szombatokat, hogy pótolja az ünnepnapok kieséseit. Szigorúan pihenésre és töltődésre használta az Úr napját, soha nem ment betegszabadságra,… Tovább »

– Rita! Egy kalóz kinézetű férfi azt állítja, hogy a négy gyereke anyja vagy! – fut hátra a patika raktárába Szilvi halálra vált ábrázattal, mintha már legalábbis egy csapat marcona férfi szablyával kergetné. A szemében látom az én rémült tekintetemet is megcsillanni, ő a kinti jelenéstől pánikol, én a múltam váratlan felbukkanásától kapok simaizomgörcsöt. A… Tovább »

– Én mindig ilyen anyát akartam volna magamnak – érzi egy harmincas férfi csalódottnak magát, hogy ezt nem kaphatta meg az élettől. – Kéz a kézben futhattunk volna a horvát tengerparton – vizionálja élete nagy veszteségét engem nézve. – Ez a kék haj! Nem tudok betelni vele. – Képzelje, a lányaim osztálytársa annak örült, hogy… Tovább »

– Kati, veled szeretne beszélni egy férfi – Nem érek rá, intézd el! – fut tovább a főnöknőm. – Uram, miben segíthetek? A főgyógyszerésznő most nem tud a telefonhoz jönni. – Hááát, kérem, nem is tudom, hol kezdjem… – Igen, teljesen igaza van, Uram – térünk rá tíz perces bevezető után a tárgyalásra, – nem… Tovább »

– Na, fogja csak meg, milyen kemény… – és bizonyítékképpen lerántja magáról a pulóverét. – Ne féljen tőle, tapogassa meg! – nyújtja az orrom elé a felkarját. – A lábamat is megmutatom! – húzza fel a nadrágszárát. – Nézze a vádlimat ! Látott már ilyet? Ilyen keményet? – Igen Uram, pók vagy ágyi poloska marhatta… Tovább »

Melegszik ez az ember nálunk? – figyelek fel egy magas, kifejezetten jóképű negyvenes férfire, míg a sűrű embertömeget igyekszem minél gyorsabban kiszolgálni ezen a borús péntek délutánon. Legalább fél órája téblábol a dermokozmetikumok előtt, aztán leül inni, gondterhelten néz maga elé, és látszik rajta, nem siet sehova. A tömött sor feloszlása után veszem csak észre,… Tovább »

– Itt van a Sárkány! – terjed a háttérben a rémület és ugrik össze a gyomrunk kollektíven. – Elkészítetted a kenőcsét? Berendelted az étrendkiegészítőit? – pánikolok Nikinél, mert ha nem, jobb, ha már most eret vágok magamon, megkímélve a lelkemet egy szekatúra kéjes megaláztatásaitól. Tíz éves kapcsolatunk lassan, nagyon lassan normalizálódott az elviselhető, majd újabb… Tovább »

– Megbeszéltem Nikivel, hogy adtok nekem egy üveg hidrogént. Bombához kell? – csapnék a feldobott labdába izomból, de az idős doktornő nem venné jó néven… – Hidrogénperoxidra gondolsz…- mosolygok inkább előzékenyen. – Nem! Hidrogént adj! – és kissé ingerülten elém tol egy barna üveget. – A hidrogén egy elem a …- veszek egy nagy levegőt…. Tovább »

Édes néni volt. Egy napon születtünk, negyven év különbséggel. Apró, törékeny alakja szívós lelket takart, frissen ondolált hajjal járt még a legcudarabb időkben is, mint aki varázsa alatt tartja a szelet, az élet viharait. Nyugalom és összeszedettség áradt belőle lágy vanília illattal keveredve, komoly, okos tekintete megértő és megbocsátó volt a világ felé. Kedves mosolyától… Tovább »

– Egy gyógyszerésznek nem illik tüsszentenie – néz rám egy német nevelőnő szemrehányó szigorával egy idős, kalapos hölgy, miután felbukkanok az egykeresztes szerek mögül maszkként rányomva az arcomra a papírzsebkendőt. Mérhetetlenül rosszul esik a megjegyzése. Amúgyis elesettnek, összetörtnek érzem magam, ahogy a lappangó vírus percről percre érezhetően erőre kap az orrnyálkahártyámon, és a szúrós csikizéstől… Tovább »