Harmadik negyed

Az életkorok labirintusában – Édesanyámnak szeretném kiváltani a gyógyszereit. – Rendben. Megkérem, jöjjön vissza tizenkettő után. – De ez az ő idősávja…! – Igen, ez a hatvanöt éven felülieké…, de… – Na, látja…már bőven benne van a korban. Nyolcvanegy. – Igen, az édesanyja. De maga még nincs hatvanöt! – Persze, hogy nem vagyok! Miért is… Tovább »

– Örömmel látom, kedves Uram, hogy még nincs 65 éves… Bizonytalanul felnevet a váratlan, bizarr bóktól, amit az életkorával váltott ki egy ismerelen nőből. Így életében nem fogadták egyik patikában sem, sőt talán eddig még egyik boltban sem volt előnyös szempont számára a születési éve. A tétovázó testtartásából érzem, nem érti a helyzetet. Hagyok rá… Tovább »

– Drága Hölgyek! Egy óriási szívességet kérek Maguktól! – Ebben az idősávban…?!? – sóhajtok elcsukló hangon a többször mosható, vasalható, szorosan illeszkedő szájmaszkom alól, hogy a mélyről feltörő kétségbeesés párája beopálosítja a szemüvegemet. Még nem ütött delet a Bazilika automatára állított harangja. Fekete gumikesztyűs ujjaimat észrevétlen tördelem. A patika előtt rendőrautó áll. – Csak látszólag… Tovább »

– Maga az a hülye kurva? Erős kezdésnek érzem, és a testbeszédem el is árulja a mérhetetlen döbbenetemet. Előrenyújtott nyakkal, tágra nyílt szemmel, az egekig felugrott szemöldökkel bámulok rá, és számot vetek magammal, rám illik-e a személyleírás. Nem érzem magam megszólítva. Hiteles, hihető válasz után kutatok, ami segít minél előbb megértenem a durva támadás okát…. Tovább »

– Behozhatom a kutyámat? – néz be egy kedves, középkorú arc a patika ajtaján. – Nem tudom, hová kikötni biztonságosan. Édes pofájú, szomorú szemű boxer folyatja a nyálát a küszöbön érdeklődően. – Behozhatja, mert megkérdezte… – nevetem el magam a kérdő tekintetükön. – Elloptam. – Hogy….??!!! – kapom fel a fejemet az állatgyógyászati receptek olvasása… Tovább »

– Nemsokára meghalok… – Óóóóó… – Szörnyű halálom lesz… – Úúúúú… – Meg fogok veszni… – Ííííííí… – A kínok kínját élem… – Szszszszs… – Nézze a kezemen ezt a sebet! – vált Jenci bácsi panaszos hangja kissé követelőzővé a patika kiadójában. – Ha a fény felé fordítja…, talán igen…- hunyorgok vaksin a kézfejét forgatva…. Tovább »

Bettyke titkárnő volt az előző rendszer legelejétől. – Értem, Drágám, fekete, lefüggönyözött Vauxhall Veloxszal jöttek, ünnepnapokon ZISZ 110est küldött a főnököm. Szarvashúst kaptam, meg kubai rumot karácsonyra. Picit enged a nagy pufikabát szorításán. Alatta egy másik kabát. Szövetből. Nyár van. Egyszerre törülgetjük a gyöngyöző verítékünket az orrunk alatt. Rajtam egy könnyű ujjatlan munkaköpeny van. –… Tovább »

– Nézzétek, mennyi rendőr! – lesz figyelmes Niki a patika előtt felsorakozó rendfenntartókra. – Egyre többen jönnek… – közvetíti az utcai eseményeket értetlenkedve. – Biztos újabb tüntetés – legyintek a belváros szokásos péntek délutáni programját ismerve, mi van ebben feltűnő…? – Nem, nem…, ez valami más lesz…, szalagokat húznak keresztbe az utcán. Lezárják. Kilépek a… Tovább »

– Rendeltem egy új fajta óvszert…, melegít munka közben.- dobja be az ebéd témái közé főfogásnak a promóciós hírt a főnöknőnk. – Mi van, ha a szenvedélytől túlhevül…? – osztja meg velünk látszólag szenvtelen arccal az aggályait. A bejelentés váratlanul ér minket és teli szájjal. Apró céklafoltok jelennek meg a környezetemben ülők fehér köpenyén, Viola… Tovább »

– Hoztam maguknak csokit – húzza be maga után a gyógyszeres ládákat Tibi, a munkában meggörbült, hatvanon túli szállítónk, aki minden reggel az utolsót várja. Még négyszátizenhetet kell aludnunk a nyugdíjáig. – Tőlem kapták! – nyúlja le gálánsan a nagykereskedő vállalat figyelmességét üdvözlőkártya hiányában. A reprezentációval foglalkozó munkatársnő az idén lazáskodott, vagy megszüntették a munkakörét?… Tovább »