– Egy elmebeteg? – ülök fel ijedtemben a kórházi ágyamon, pedig meg sem mozdulhatnék még pár napig. A méhszáj közelében tapadtak meg az ikreim, és napok óta vérzek. – Ne haragudj Rita, csak melletted van szabad ágy az egész emeleten. Nem haragszom, hanem félek. Amíg a nővér áthúzza az ágyat az új betegnek, egy gyerekkori… Tovább »
Női sorsok – Emerencia, a tébolyult
– Egy elmebeteg? – ülök fel ijedtemben a kórházi ágyamon, pedig meg sem mozdulhatnék még pár napig. A méhszáj közelében tapadtak meg az ikreim, és napok óta vérzek. – Ne haragudj Rita, csak melletted van szabad ágy az egész emeleten. Nem haragszom, hanem félek. Amíg a nővér áthúzza az ágyat az új betegnek, egy gyerekkori… Tovább »
– Lányok, nem tudom, ki a gyerekem apja – vall szint Ági váratlanul, bambulva nézve a neoncsöveket a feje felett. – Lehet, hogy nem a férjed? – ejtem a könyvet a mellkasomra, és teszem fel a következő még ostobább kérdést meglepetésemben: – Ezt most honnan veszed? Három szempár várja a kielégítő választ körben a kórteremben,…
– Adjad ide az irataimat, vagy kitépem az összes hajad – ébredek a kórházi ágyamon éjnek évadján egy mély, károgó női hangra. Valaki a mellettünk lévő nővérszoba előtt önérdekképviseleti munkát végez minden felkérés nélkül: – Jogom van hozzá! – kiáltja öntudatosan. Betehettük volna a kórterem ajtaját lefekvés előtt, de a fűtés miatt megfulladnánk reggelre. –…
– Itt van egy üres ágy, tegyék ide az új beteget – mutat az ügyeletes orvos a folyosóról a mellettem lévő helyre, ahol Gabi feküdt három hónapon át. – Lázas, 39 fokos, megy a hasa és hány – hadarja az ismeretlen nő rémisztő állapotát a nővérnek. Borival összebeszélés nélkül indulunk meg feléjük, hogy nyomatékosan felhívjuk…
A nagynéném elesett. Nyolcvannégy évesen Tört el a combcsontja. Csak azon kesereg: Hogy beszélek veletek? Mindennap. Már mindenkinek van Mobiltelefonja, Vegyetek! A Halálnak még ne szóljatok Oda! Van elég dolga… Pár hét múlva Úgy is mehetek. Haza. Garantálom. Este már felült egyedül. Tisztában volt legbelül: Csak önmagára számíthat Vissza is feküdt egyedül. A kórházi ágyán…
– Kislányom, nem bírom tovább. A fájdalom felemészt. Súgja. A görcs összerántja. Hány. Már vért. Tizenkét órája várnak. A sorukra. – Nem rég adtam maguknak zacskót! Nem elég? Maguknak semmi sem elég? Mit akarnak? …