– De ne gyere be…! Nem érted? Emma, nem kell bejönnöd! – győzködi ikertestvérét Zorka. – A Mami szerzett egy tolókocsit. – Nem, nem tudok menni… Nem, már a kezemet sem tudom felemelni. A tampont sem tudtam már feltenni – most már hangosan zokog, míg a tolókocsival a piros csíkot követem a Honvéd Kórház Sürgősségi… Tovább »
Kis magyar tragikomédia
– De ne gyere be…! Nem érted? Emma, nem kell bejönnöd! – győzködi ikertestvérét Zorka. – A Mami szerzett egy tolókocsit. – Nem, nem tudok menni… Nem, már a kezemet sem tudom felemelni. A tampont sem tudtam már feltenni – most már hangosan zokog, míg a tolókocsival a piros csíkot követem a Honvéd Kórház Sürgősségi… Tovább »
– Hááát, ezek meg ketten vannak – lágyul el az ultrahangos orvos tekintete a monitort fürkészve. – Hoogy? – kapom fel a fejemet a hallottakra. – Gratulálok anyuka, ikrei lesznek – rúgja hátra a székét örömében, mintha legalább is az ő érdeme lenne, és egy nagy darab papírvattát nyom a kezembe, amivel letörölgethetem a zselét…
– De helyes kis kobakok – gyönyörködöm egy rokonszenves házaspár iker gyerekeinek a fejformájában, akik a szüleik hátán egy-egy kenguruban lógnak, és a tömeggel együtt várjuk a csontig hatoló hidegben a metrópótló buszt. A tekintetem vissza-visszatér hozzájuk, mert bár én sem szerettem, amikor minket is megbámultak az emberek csak azért, mert ikreink vannak,de jópofának tűnik,…
– Ne is mondjátok, kihívták a proffot a teremből, mielőtt kihúztam volna a két tételt, és ott álltam életem nagy lehetősége előtt…Pörgettem a kártyákat egymás után, – ez sem, ez sem! Ezt sem tudom!! A tehetetlenségtől majdnem elájultam. Már két kézzel kotortam a papírok között, hogy találjak valamit, amihez hozzá tudnék szólni… – Gyertek asztalhoz!…
MamiLegyél ott.Lássák, nem az utca nevel..Bár az esélyünk romlottA jelenléteddel.Kék hajú anyukákraMínusz pontok járnak.Duplán.Ezt tudnod kell…!A fejünk fáj!Magába szív a körülményhullám.TengereNe gyere az inkább készülni és aludni kellett volnaSzöveggel.Tanultunk volna a bulikon?Vagy a Szigeten?Lettünk volna az évszázad strébere? Ugye, nem gondolod…? Felépítettünk egy imázst.Mint az ország.Fenntartjuk a látszatot. Hidd el. Kihoztuk a maximumot.Belőle.De ne legyen túlzott elvárásod…Itt vannak…
– Uram, higgye el, nem voltam itt tegnap délután, nem velem beszélt – győzködök egy negyven év körüli férfit. – de nem tudok segíteni, ha a termék nevére sem emlékszik. Tanácstalanul állunk egymással szemben. – Hogy nézett ki a kolléganőm? – Mint maga – válaszol sértődötten. Ki lehet a patikában, akire egy…