Harmadik negyed

– Nézd Bodza, milyen jóképű, szimpatikus férfi…! Még nem láttam itt a környéken. Ott a padoknál… Felénk néz! Nem is érdekel, mi…? Úgy látom…De azért igazán sétálhatnánk arra…Na, gyere…! Csak úgy spontán…Most miért mész az ellenkező irányba? Nem számíthatok rád? Legalább mi nők, fogjunk össze! Hidd el, engem nem hoz lázba ez a vadalmafa, mégis… Tovább »

– Mami, adjunk fel hirdetést! Kinyomtatom és kiragasztgatjuk a körtéren. – Kisfiam! A telefonszámommal…? “Apát keresünk” szalagcímmel? Szerinted, hány kretén fog jelentkezni? – Igazad van, Mami! De tennünk kell valamit, mert hét éve várunk rá. Azt mondta neked az orvos, ez az utolsó esélyünk. – Tudod, hogy én mennyire nem szeretném… – Igen, de mi… Tovább »

– Mit szólnátok, ha Ursinak fogyasztószert vennénk a szülinapjára? Hónapok óta arról beszél, hogy ki akarja próbálni, de sajnálja rá a… – Nem zsírleszívásra jelentkezett be egy magánklinikára? Azt mondta, az új pasija fizeti… – Én úgy tudom, a hasáról akarja csak kikanyaríttatni a háját… – vágunk egymás szavába jó szokásunkhoz híven. Mindenki mondja, csak… Tovább »

– Ez az osztály iskolánk büszkesége. Minden túlzás nélkül mondhatom, öröm az Önök gyermekeit tanítanunk. Tehetségesek, okosak, segítőkészek, szorgalmasak. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezek a példás eredmények nem jöhettek volna létre Önök nélkül, a szerető család áldásos segítsége, támogatása, részvétele nélkül. Mindannyian egyszerre húzzuk ki magunkat, mosolyogva, elégedetten hallgatjuk az igazgatónő dicsérő szavait. Csillogó szemmel,… Tovább »

– Maga az a hülye kurva? Erős kezdésnek érzem, és a testbeszédem el is árulja a mérhetetlen döbbenetemet. Előrenyújtott nyakkal, tágra nyílt szemmel, az egekig felugrott szemöldökkel bámulok rá, és számot vetek magammal, rám illik-e a személyleírás. Nem érzem magam megszólítva. Hiteles, hihető válasz után kutatok, ami segít minél előbb megértenem a durva támadás okát…. Tovább »

– Nem tudok aludni, lüktet a fájdalomtól a bokám. – Bekented? – Bekentem. – Felpolcoltad? – Felpolcoltam. – Akkor aludjunk! – Nem tudok. – Én tudnék… – Te sem tudnál… – Akkor vegyél be egy fájdalomcsillapítót! – Kettőt vettem be, hátha hat… – Jó reggelt! – Neked is! – Hogy aludtál? – Egész jól… –… Tovább »

– Lesz szíves a hölgynek egy bodzás limonádét… – Sok jéggel kérem. – Nekem pedig egy szobahőmérsékletű sört hozzon. A pincér arcizma sem rándul, míg felírja a rendelést, én pedig átteszem a jóképű udvarlómat egy másik skatulyába, amire azt írom: “Nem férfi”. – Nagyon kellemes hely – nézek élvezettel körbe az étterem teraszán, hogy tereljem… Tovább »

– Fel tudod sorolni az aradi tizenhármakat? – kapom a sokadik, nem tipikusan első randis kérdést, de a sanzon utolsó refrénjét még eldúdolom a zongoristával, hogy időt nyerjek. Meg is tapsolom. – Ne meséljek inkább anyámról vagy a munkámról? – fordulok vissza lelkesen saját mentőkérdésemtől, és kínomban pótcselekvésként felhabosítom minden idők legtökéletesebb baileys krémdesszertjét. –… Tovább »

– Bújjunk el! Mindannyian az út menti sövény és a buszmegálló között vacillálunk. – Srácok, ez már nem a napközi! Egy perce lesz Kovinak megállni – tesz rendet apai szigorral közöttünk Zsoló, aki úgy látszik, menthetetlenül felnőtt… Miért a legönzetlenebbnek van a legkisebb autója? – ötlik fel bennem a spontán társadalmi leképződés, miközben egymást tuszkoljuk… Tovább »

– Komolyabban kellett volna vennem a Piedone becenevet – bosszankodom magamban, és próbálom kiszabadítani a nedves, puha kézfogásából a kezemet. Bár a mai egyetemisták inkább látnák benne Banános Joe alakját, mint Rizzó felügyelőjét…- téved a szemem a terméskövek közül kihajtott gyomokra, mint az igénytelen megjelenésére. Egyetemi tanár? – Csalódott? – Nem – vágom rá túl… Tovább »