Már bánom, hogy nem öltöztem ki…- bemutatkozás és kézfogás helyett megpörget a saját tengelyem körül. Majd még egyszer. A szandálas, óriás lábfejét nézem szédelegve. Eltol magától egy karnyújtásnyira, és elégedett mosollyal értékeli a látottakat: – Erre nem számítottam… Erre én sem. A kezébe kapaszkodva próbálom az egyensúlyomat és a bájos mosolyomat visszanyerni. A válláig, ha… Tovább »
Vakrandi
Már bánom, hogy nem öltöztem ki…- bemutatkozás és kézfogás helyett megpörget a saját tengelyem körül. Majd még egyszer. A szandálas, óriás lábfejét nézem szédelegve. Eltol magától egy karnyújtásnyira, és elégedett mosollyal értékeli a látottakat: – Erre nem számítottam… Erre én sem. A kezébe kapaszkodva próbálom az egyensúlyomat és a bájos mosolyomat visszanyerni. A válláig, ha… Tovább »
– Jó, hogy jössz…, találtunk egy hozzád illő palit – csillog két szempár a zöldséges bolt pultja mögül. – Valami tanárféle vagy pszichomókus lehet. Itt lakik a környéken. – Oké, de nem inkább… – Éppen olyan különcös – bohókás, mint te… – Férfiban az nem biztos, hogy … – Ne aggodalmaskodj mindig! Hozzád illik! –… 
Ülök a Duna-parti köveken, mélázok a hullámok felett, a párás levegőben a tompa napfény romantikussá színezi a sziget hangulatát. Hófoltok mindenütt. Mögöttem futók, szerelmespárok és kutyasétáltatók részesei ennek a különleges látványnak. A köddel együtt lassan a rosszkedvem is szétfoszlik. Úgy érzem, minden úgy van rendben, ahogy van. Átjár a nyugalom és a béke. Mellém telepszik… 