Fiam,ne dühöngj…De te csak mondod, hadarod.Rám öntöd.A haragod.Tudom, nem nekem szól…Beelőz, beszól, meglök.A haverok, a tanárok Meg a szomszéd.Mindenki egy pöcs. Nyilván.Egy alfa hímnek kijárAz alázatos hála…Mindenért. Meg a bocsánat és a köszönöm. Peeersze. Hagyj már! Rossz hallgatni. Mint a nagyszüleid… A tetovált suhancokat szidják.A” rasztahaj pirszinggel” ..?Már nem is emberi.Pedig,ha tudnák…Kedvenc unokájuk Teljes teste varratott.Ők a jövőt látják benned.A reményt.A szomszéd a cigaretta…
Tovább »
– Bújjunk el! Mindannyian az út menti sövény és a buszmegálló között vacillálunk. – Srácok, ez már nem a napközi! Egy perce lesz Kovinak megállni – tesz rendet apai szigorral közöttünk Zsoló, aki úgy látszik, menthetetlenül felnőtt… Miért a legönzetlenebbnek van a legkisebb autója? – ötlik fel bennem a spontán társadalmi leképződés, miközben egymást tuszkoljuk… Tovább »
