Mama

Két férfi áll előttem. Feltűnően csendesek, szomorúak. 
  –  A megrendelt pelenkákért jöttünk – adja át egyikük a patika bilétáját.
Kettesével cipelem ki a nagy zacskókat, elosztják egymás között, ki mennyit bír.
  –  Kérek egy lázcsillapítót is, édesanyánk nagyon beteg. Azt mondta az orvos, nem sok ideje van már közöttünk – hajtja le a fejét a fiatalabbik testvér. – Évek óta ápoljuk, nem is tudom, mi lesz velünk nélküle – gyűlnek könnyek a szemébe.
  –  Gyere, Mama biztos nagyon vár már minket vissza, siessünk – hajol nagyothalló testvére füléhez Mihály bácsi, és lopva elmorzsol egy könnycseppet ő is, nehogy észre vegye az öccse.
Botjára támaszkodva tartja az ajtót, míg testvére kihúzza a kiskocsijukat a patikából, és egymást támogatva indulnak haza, elanyátlanodva.