Om mani peme hung

Kathmandu
közepén járunk.
A régi házak között    
Felhőkarcolót húz fel egy daru.
Kikerülünk egy tehenet, apró kérő kezeket.
A porban alig látunk.  
Testközelben érint a nyomor.    
Om Mani Peme Hung     
Az imamalom folyamatosan pörög, ahogy
szorosan egymás mögött
Mantrázunk halkan,
Szakadatlan.
Szememből ömlik a könny.      
A város közepén, 
A Kivánság Stupa főterén       
Alvó kutyákat átlépve koncentrálok a vágyaimra.
Most kérhetek…
Megoldódhat az életem..
Nem erre számítva,
Állunk.   
Együttérzően adjuk meg magunk.  
Mindenkinek legyen úgy…
Om Mani Peme Hung.