. Nyitva vannak még? – fújja be a viharos északi szél a patika ajtaját egy óriás karimájú kalappal bajlódó hölggyel együtt, aki magával sodorja az utcán tekergő levelek halmait.
Így nézhetett ki Mary Poppins – ugrik be kislány korom kedvenc mesehőse, amint az apró turcsi orrával gyanakodva körbe szimatol a gyógyszertárban, miközben a félre billent kalapját akkurátusan igazgatja szorosra font kontyán.
– 10 másodperc van még zárásig – állok a kulccsal sajnálkozást tettetve a patika közepén.
– Nekem az éppen elég lesz – kerül meg, és eltökélten áll meg a kiadó előtt.
Még olyan erőszakos is – fonom tovább a mesét magamban, és lemondóan bezárom az ajtót, nehogy újabb vásárló meneküljön be a zord idő elől.
– Van önöknek különleges füldugójuk? – kérdezi fontoskodva.
Megkövülten nézek rá. Ez nem a ” kérek egy aspirint, köszönöm, viszlát -típusú vásárlásnak ígérkezik. Már nem hiszek a húsz másodperces ígéretében.
– Az interneten olvastam egy különleges füldugóról, forgalmazzák?- néz ki merev nyakkal a karima alól.
– Igen – lélegzek fel megkönnyebbülten, mégis csak gyorsan végzünk.
– Melyik fajtát veszik belőle a legtöbben? – kér statisztikai elemzést rákönyökölve a tárámra.
– Melyikre van Önnek szüksége? – kapom fel a fejemet , mint egy vadász eb gyanakodva, aki már tisztában van vele, a tüchtig hölgy bőrébe bújt farkast engedte be az akolba a birkái közé, és még be is zárta az ajtót belülről, ki ne menjen rajta…
– Főleg külföldiek használják, ugye? – meg sem hallva távolodunk ismét a konkrétumoktól. – Csak azért kérdezem – szabadkozik gyilkos tekintetemet látva, – mert nagyon drága.
– Nem, magyarok is keresik – ügyetlenkedem el a téma lezárását, válaszommal egy újabb kérdést generálok
– Milyen visszajelzéseket kaptak? – támasztja meg kézfejével a kalap karimáját, jobban lássam őszintén érdeklődő tekintetét.
Mélabúsan veszi tudomásul, hogy nincs a birtokomban széleskörű közvéleménykutatás a vevők elégedettségi mutatóiról, ezért bátorkodik két internetes hozzászólást megosztani velem, hogy mint jó kereskedő, ezzel is tisztában legyek.
– Asszonyom, 5 perce bezárt a patika. Milyen élethelyzetben szeretné használni a füldugót? – igyekszem minél kimértebben és határozottabban ejteni a szavakat. – Repüléshez? Úszáshoz? Alváshoz? – sorolom a lehetőségeket a legbarátságtalanabb nézésemet elővéve
– Alváshoz – dönti el láthatóan nagyon bizonytalanul a kérdé
Megcsörrenő telefonjával kipenderül a patika közepére visszaintve, hogy tapintatáról biztosítson, nem előttem készül megbeszélni a magánügyeit.
– Ezzel a füldugóval az a bajom – tér vissza egy perc múlva, – hogy a legidegesítőbb hangokat engedi át. A repüléshez ajánlott a nyomáskülönbségtől véd meg, a partyPlug a halláskárosodástól – dicsekszik felkészültségével, és összehasonlító elemzést tart a patikákban kapható hatféle indikáció előnyéről, hátrányáról. A forgalmazó képviselője sem készített volna fel bennünket alaposabban…Láthatólag az sem zavarja, hogy nem iszom minden szavát, rendezkedek, pakolok, a banki terminál is lezárja automatikusan önmagát.
– Az alváshoz való pedig az ébresztőt, a telefont, és a….gyereksírás frekvenciáját nem szűri ki. – árulja el végre 10 perce tartó tétovázásának okát.
A szomszéd lakás elhelyezkedéséről és a falvastagság pontos méreteiről, a szomszéd kisbaba alvási ritmusáról és a szülők dühkitöréseiről kapok egy átfogó tájékoztatót, míg a kolléganőm kikapcsolja a saját gépét, leoltja a lámpákat és hangosan elköszön.
– Megveszem – szánja rá magát egy hirtelen elhatározással és idegesen ránt egyet a lágyan előre bukó kalapon.
– Halleluja – üdvözlöm magamban a döntését. Mehetek végre haza a gyerekeimhez.
Határozott hangját határozatlan mozdulatok követik. Meg-megrázza a papírdobozt, majd kicserélteti egy másikra, mert nem párhuzamosan állnak a dugaszok. A következő dobozt már önállóan bontja ki, hogy ellenőrizze, megvannak-e a tartozékok. Elméleti főpróbát tart, melyik >oldalra melyik spirált helyezi fel és hogy fogja kiemelni használat után a füléből.
– Tisztítófolyadékot tartanak? – veregeti meg elismerően a vállát, hogy ilyen feszítő helyzetben sem engedi magát kibillenteni vásárlási rituáléjából.
Némán, alig láthatóan ingatom a fejemet, és szememmel mereven nézem a klaviatúrát.
– Egészségpénztárra elszámolható? – ugorjuk meg reményeim szerint az utolsó akadályt. – Akkor számlát is kérek.- teszi hozzá diadalittasan, visszavágva a tisztítófolyadék hiánya miatt fellépő időmegtakarításra.
Kezével eltakarja előlem az újraindított terminált, ne is tudjam kilesni a PIN kódját, ezzel is megkíméljen a bűnbeesés lehetőségétől,
– Kulcstartót is forgalmaznak hozzá?- tart ki a végsőkig.
Farkasszemet nézünk egymással a sötét officinában, a kérdésére önmagának kell megadnia a választ – Úgy érzem, nem – pislog maga elé zavartságot színlelve.
– Örülök, hogy még nyitva találtam magukat – igazít egyet a batár kalapján. – Szép estét kívánok – szól még vissza az utcáról nagylelkűen és a feltámadó szélben két kézzel kapaszkodik a lepedőnyi karimába.
Borzongva nézek utána.
– Ez a nő egy igazi belvárosi energiavámpír volt – suttogom magam elé, és két kézzel kell nyomnom a bejárati ajtót a feltámadó szél ellenében.
Ha tehetném, hármat fordítanék a kulcson.
Hazafelé lopva a hold felé nézek, nem látok-e a kalapja szélébe kapaszkodó, sötét női alakot elhúzni az égen, füldugóval a fülében.
Drága Mary Poppins, ez még neked is sok lett volna…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: