– Édesem, nekem elég lesz ez a tányérka leves, amit otthonról hoztam – int elutasítóan felém, míg az asztal alól kihalássza halványsárga ételhordóját.
Döbbenten nézzük Etelke néni tányérjába öntött két darab csirke lábát, lúdgége tészták közé rekedve, és a tányér mellé öntött maradék lé lassú szétterjedését a fehér abroszon halványsárga zsírfoltot hagyva maga után.
– Ne is törődjetek velem…! Jó étvágyat!
– Na, de Etelke néni…- nyögök elhaló hangon az ünnepi asztalnál.
– Hagyd, Mami! Etelke néni nem szereti az erőlevesedet – tapos a lábamra figyelmeztetőleg az idősebbik fiam az asztal alatt. – Tavaly is elcsomagoltatta később magának az egész főtt marhanyakat, nem emlékszel…? Ha behódolsz neki, téged esz meg. Kanállal – sziszegi halkan, és összehúzott szemmel néz a szikár, csontos, szipákoló öregasszonyra, mintha csak magában beszélne. – Ki kér a leveshúshoz tormát? – emeli meg a hangját, és az öt egyenlő részre felvágott marhadarabot nyomatékkal helyezi mindegyikünk tányérjába, nagy ívben átbillentve Etelke néni orra előtt, világosan lássa, el is fogyott mind. – A velőhöz most pirítom az édes kalácsot – jegyzi meg hangosan, hogy a csirkelábakat mártír arccal cuppogtató Tánti füléhez is eljusson a híre.
Itt ma már kérnie kell, ha mást is szeretne enni – látom a fiam bekattant szemében az eltökéltséget.
– Anyátok azt mondta, hogy szerinte, nem egyenlően kell megítélni a Gréczy ügyét a Borkaiéval – teszi akkurátusan a csontokat egy szalvétára, és egy gúnyos félmosollyal támogatókat keres a gyerekeim között a véleményem elsöprésére. – Szodoma és Gomora.
– Etelke néni! Legalább a karácsonyi ebédnél ne tessék politizálni – hördül fel hirtelen a fiatalabbik fiam.
– Meg sem akarjátok hallgatni az embert? – csapja vissza a kanalát sértődötten a tányérjába.
– Részletes időjárás előrejelzést és közlekedési körképet kaptunk az egész országra kivetítve az elmúlt fél órában – néz vele bátran, de kissé idegesen szembe a fiam.
– Jól van, jól van…, mondta a nővérem, hogy ne politizáljak veletek, mert mindig csak okoskodtok…- húzza el a száját értetlenkedve. – Úgy látszik, ellenséges közegbe kerültem…Szegény apád, hogy szégyellné magát, ha ezt most hallaná…- néz mélyen a szemembe.
– Na, de Etelke néni…!
– Igen, lányom…, nagyon eltávolodtál a család értékrendjétől…a gyerekeid is pimaszak. És mondd, mikor szoktál rá?
– Mire? – kortyolok a bodzaboromból egy keveset, és nézek tanácstalanul körbe az asztalnál.
– Az alkoholra! Nem láttalak azelőtt inni…!
– Csak ünnepnapokon iszom…- szabadkozom most már mosolyogva, és nem firtatom, hány darab üres vodkás üveget láttam véletlenül a múlt héten a sötét spájzában ablakmosókefe után kutatva.
– Azt a másik kacsacombot is tedd ide, édes fiam! Csak nem sajnálod…? – húzza az édesburgonyapüré nagyját a tányérjára, mert bekapcsolt a túlélési ösztöne a leveshús elfogyása után. – A bébispenótból is fér még ide…- mutat egy apró üres helyre a tányérján.
– Tölthetek bort? – enyhül meg sajnálkozva felé a fiam.
– Hová gondolsz…?! Csak anyád iszik…! – méltatlankodik duzzogva, és látszólag észre sem veszi, hogy nevetve koccintunk öten a feje felett.
– Hány féle sütit sütöttél, mert csak négy dobozkát hoztam magammal. A tavalyi mézeskalácsodba majdnem kettétört a fogsorom. Biztos nem anyádét vagy Teréz nénéd receptjét sütötted meg, hanem az “intörnetttről” vetted.
– Az idei puhább lett, egy cukrásztól tanultam – markolom át jószívűen a mézeskalácsszíveket a reggeli rumos teájához.
– Most, hogy kimentek a lányok a konyhából…-fogja meg keményen a vállamat, – nagyon nem tetszenek ezek nekem. Nyiszlettek…, tyúkmellűek…, isznak…, cigiznek…, ki a fenének kellenek majd? A nyakadon maradnak…
– Csak Etelke néni ne maradjon a nyakunkon…- mutat az órájára a háta mögött az idősebbik fiam.
– Hívok taxit, ki is fizetem, ne tessék ezzel a dög nehéz táskával mászkálni a városban – gyorsítja meg a ráérős szedelődzködését.
– Nagyon jól éreztem magam, kár, hogy már hazaküldtök, édesem. Jövőre is szeretettel jövök hozzátok. Ne igyál annyit, és több leveshúst tegyél a levesbe. Pá, drágáim. Fiam, te meg kísérj le a taxihoz, és tedd a csomagom tetejére azt a bontott üveg bort.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: