Barátnői viszonyok

– Mit szólnátok, ha Ursinak fogyasztószert vennénk a szülinapjára? Hónapok óta arról beszél, hogy ki akarja próbálni, de sajnálja rá a…
– Nem zsírleszívásra jelentkezett be egy magánklinikára? Azt mondta, az új pasija fizeti…
– Én úgy tudom, a hasáról akarja csak kikanyaríttatni a háját… – vágunk egymás szavába jó szokásunkhoz híven. Mindenki mondja, csak mondja a magáét, félinformációkat, feltételezéseket, jó- és rosszindulatú ferdítéseket. Úgy barátnősen…
– Ezt a tervet tőle hallottad? De akkor mennyire gnóm lesz! Most képzeljétek el ezt a testet has nélkül!
Mindannyian megszakítjuk az előző zavaros gondolatmenetünket egy pillanatnyi aggódás erejéig, és elszörnyedve látjuk magunk előtt az eredményt. A koktéljaink alkoholfokához mérten, felvihogunk. A bárban már most mi vagyunk a leghangosabbak, pedig még csak a második kört kértük ki.
Nem kell az embernek ellenség, ha barátnői is vannak:
– A fenekétől ki fog mindig billenni az egyensúlyából. Hátrahúzza a nagy tömege, és azon fog vergődni, mint egy teknőc – gúnyolódik Timi rosszindulatúan, mert még mindig nem bocsátott meg Ursinak a férje kritizálása miatt.
Mint egy izlandi meleg gejzír, Rubi gintonikja elemi erővel spriccel az arcomba, hogy teli szájjal nevetni tudjon, Csákusz fuldokolva, pusztán csak az életéért küzd, mert mellényelte a koktélcseresznyéjét Ursi elképzelt új testarányától.
Zsebi marad csak higgadt:
– Ha egy habcsókból kiharapsz egy falatot, foghíjas lesz, nem sóspálcika – jegyzi meg filozófikus hangnemben, mert rá mindig másképp hat az alkohol, mint ránk. Bölcsebb lesz tőle.
– Nee…nee…! Hagyjátok abba…! – csapkodja az asztalt visítva Rubi, és kegyelemdöfésként, egy pálcikaasszonyt rajzol a szalvétára, majd a kidomborodó helyekre fókuszálva, sókristályokkal hinti be – Jaaaj, nem bírom tovább…! – rándul görcsbe a rekeszizma, és levegőért kiált.
– Lányok, egy kocsmában jobban beleolvadnánk a környezetbe! – néz körbe szégyenkezve az elegáns helyen Zsebi.
– Viccelsz? Kupanapon…? Már régen kiraktak volna minket. A törzsközönség nem tréfál…
– Khmmm…Khmmm…- látszatkomolyodunk el a bár menedzserének tekintetétől mégis. – Ursira! – koccintunk serényen, hogy tereljük a figyelmünket a kényszeres nevetéstől.
– Figyeljetek! Figyeljetek már! Nem jó ötlet a fogyókúrás tabletta! – jut eszembe egy józan szempont a barátnőnk egészségi állapotát ismerve. – A pajzsmirigye össze-vissza működik, inzulinrezisztencia gyanús, nem tenne neki jót az agyalapi mirigyére ható csodaszer.
– De kár! Attól pedig arányosabban fogyna…
– Megvan! Adjunk neki valami teljesen semlegeset, valami placebót,mintha a vágyott gyógyszer lenne! – dolgozik Timiben még mindig a visszavágás kényszere és a prosecco…
– Mire gondolsz?
– Rita hoz a patikából valami veszélytelen vitamint, aztán átcsomagoljuk a fogyókúrás tabletta eredeti dobozába. Nagy ovációval átadjuk, és figyeljük Ursi fogyókúráját a háttérből. Buli lesz…
– Jó, de akkor azt is meg kell vele ígértetnünk, hogy többet mozogjon, és próbáljon kevesebbet enni. Inkább többször, keveset.
– Igen, és azt is kihangsúlyozzuk a szemébe mondva, hogy elveszi az étvágyát a szer.
Ösztönösen közelebb húzódunk egymáshoz, összedugjuk a fejünket, halkan, kuncorászva suttogunk, ki ne szivárogjon a körből a szupertitkos tervünk.
Kiosztjuk a feladatokat.
Mindegyiket én kapom. Szigorúan szakmai szempontokat figyelembe véve…
– A díszcsomagolást és a bulit ti szervezitek! – osztom vissza a balhé felelősségét az ötletgazdáknak.

– Húúúú, de jól nézel ki Ursi….! – járjuk körbe négy héttel később elismerően.
– Hála nektek! – körbeölelget minket meleg szeretettel. – Nyolc kilót fogytam már!
– Hogy csináltad? – kérdezi meg Timi őszinte rácsodálkozással, és halkan felszisszen Zsebi figyelmeztető csípésétől.
– Ezt csakis magadnak köszönheted… – dicsérem meg őszintén, és nem is sejti, mennyire igazam van.
– Lányok, boldog vagyok. Kimozdultam a holtpontról. Nincs éhségérzetem, elhagytam a vacsorát, minden másnap futok. Annyi mindent kipróbáltam már, de eddig nem adott semmi ekkora sikerélményt. Sokat jelent, hogy mindennap érdeklődik valamelyikőtök, támogattok, figyeltek rám. Érzem, nektek is mennyire fontos, hogy újra fitt legyek. Szeretnék még rendelni ebből a csodabogyóból. Rita, nálad lehet…?