Harmadik negyed

Két majom

– Hívd fel! – Nem hívom fel! – De hívd fel! – De nem hívom fel! Tényleg igaza van a barátnődnek, Kolos…, erőszakos vagy. – Rita, egy életed van! Nincs veszteni valód! Legalább tisztábban látsz. Vagy örömtáncot lejtesz vagy meggyászolod…, de ebből a dühös, önmarcangoló, sehova nem vezető helyzetből tovább tudsz lépni. Nem lenne jó?… Tovább »

Egy fészekalja

– Ez az osztály iskolánk büszkesége. Minden túlzás nélkül mondhatom, öröm az Önök gyermekeit tanítanunk. Tehetségesek, okosak, segítőkészek, szorgalmasak. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezek a példás eredmények nem jöhettek volna létre Önök nélkül, a szerető család áldásos segítsége, támogatása, részvétele nélkül. Mindannyian egyszerre húzzuk ki magunkat, mosolyogva, elégedetten hallgatjuk az igazgatónő dicsérő szavait. Csillogó szemmel,… Tovább »

I-re a pont

– Maga az a hülye kurva? Erős kezdésnek érzem, és a testbeszédem el is árulja a mérhetetlen döbbenetemet. Előrenyújtott nyakkal, tágra nyílt szemmel, az egekig felugrott szemöldökkel bámulok rá, és számot vetek magammal, rám illik-e a személyleírás. Nem érzem magam megszólítva. Hiteles, hihető válasz után kutatok, ami segít minél előbb megértenem a durva támadás okát…. Tovább »

Placebo

– Nem tudok aludni, lüktet a fájdalomtól a bokám. – Bekented? – Bekentem. – Felpolcoltad? – Felpolcoltam. – Akkor aludjunk! – Nem tudok. – Én tudnék… – Te sem tudnál… – Akkor vegyél be egy fájdalomcsillapítót! – Kettőt vettem be, hátha hat… – Jó reggelt! – Neked is! – Hogy aludtál? – Egész jól… –… Tovább »

Ismerős terepen

– Lesz szíves a hölgynek egy bodzás limonádét… – Sok jéggel kérem. – Nekem pedig egy szobahőmérsékletű sört hozzon. A pincér arcizma sem rándul, míg felírja a rendelést, én pedig átteszem a jóképű udvarlómat egy másik skatulyába, amire azt írom: “Nem férfi”. – Nagyon kellemes hely – nézek élvezettel körbe az étterem teraszán, hogy tereljem… Tovább »

Egy életen át kell játszani…

– Fel tudod sorolni az aradi tizenhármakat? – kapom a sokadik, nem tipikusan első randis kérdést, de a sanzon utolsó refrénjét még eldúdolom a zongoristával, hogy időt nyerjek. Meg is tapsolom. – Ne meséljek inkább anyámról vagy a munkámról? – fordulok vissza lelkesen saját mentőkérdésemtől, és kínomban pótcselekvésként felhabosítom minden idők legtökéletesebb baileys krémdesszertjét. –… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!