Szokványos napnak indult ez a három évvel ezelőtti kellemesen hűvös, nyári reggel.
Lágyan, láthatatlan felütéssel, crescendoba fordultak a belvárosi sétálóutca alapzaját adó, járdát locsoló munkagépek, a szomszéd parkban lelkesen hangolódó sövényvágók, a kávéház teraszát felszántó fémszékek, kanyarban gázt kapó dízel buszok, a még zárt patika kilincsét rángató, késésben lévő, izgága köztisztviselők.
Mit sem sejtve, ébredezve ragasztotta ki a beözönlő vásárlók sodrásának ellenállva Viola a gondosan megfogalmazott tájékoztatónkat:
Holnap, 2016. 07.01- én pénteken, patikánk
A magyar egészségügy napja alkalmából zárva lesz. Megértésüket köszönjük.
– Jó pihenést Önöknek! – köszöntek el a kormányhivatalokban dolgozó tisztviselők megenyhülve a pontos nyitás miatti idegállapotukból, és cinkosan ránk mosolyogtak, hiszen az ő ünnepnapjuk is ez a július elseje.
– Rituska, mi lesz velünk maguk nélkül holnap? – nyújtotta át Éva néni bemelegítésként a következő negyedév összes receptjét pánik hangulatban.
Akkor még azt hittük, csak egy- két idős ember sztereotip ijedelméről lehet csak szó…
– Bemondta a rádió, tévé, hogy holnap nem lesznek nyitva – törölgette Rózsika néni is csapzott homlokát. – Siettem, ahogy tudtam…Nekem a péntek a bevásárló napom, most majdnem lemaradtam magukról – pihákolt a kora délelőtti melegtől és a média által keltett transzállapottól. – Ilyen váratlan események elé állítani az embereket…! Jövőre beírom a naptáramba!
– Hosszított nyitvatartásban vannak ma? – érdeklődtek telefonon percenként egyre izgatottabban az emberek, és kényszert éreztek arra, hogy ma mindenképpen feltöltsék a már évek óta lefogyott házi patikájukat.
Napok, hetek óta fennálló vagy az évek alatt krónikussá váló problémákra vártak azonnali megoldásokat, mert csak pár órára rövidült le az utolsó pillanat…
– Menjenek inkább ki tüntetni! – szólított fel Gyula bácsi, a kerület örök ellenzékije. – Legalább valami hasznukat is látnánk…
– Ne hallgasson rá, Ritácska – vett a védelmébe egy kedves spori. – Nézze az EB-t, vagy menjen ki a strandra és igyon meg egy sört.
– Áldott Semmelweis napot! – keverte ájtatosan Mária néni a szezont a fazonnal a délutáni hőségtől tikkadtan, kis vidámságot hozva a rohanásba.
– Szombaton bepótolják az elmaradásaikat? – kötekedett egy vendéglátós. – Mit szólnának, ha mi is bezárnánk Gundel napot ünnepelni?
– Étel, ital nélkül mivel ünnepelnének? Gyógyszershake-kel? – jegyeztem meg enerváltan egy korty meleg vízzel frissülve, mert még arra sem volt időnk, hogy a konyháig elmenjünk a behűtött italunkért.
– Tarthatnának hippokratészi napot is…- ötletelgetett az idegeimet tovább srófolva egy középkorú férfi. – Arra esküdtek fel, nem a pihenésre…. – támadt rám ismeretlenül is.
– Nem is értem az embereket… – súgtam Violának halál fáradtan, és egy újabb 36 receptből álló gyorssegélyt állítottam össze Lea néninek.
– Mégis mire jó ez maguknak – ragadta meg a lényegi kérdést a házban dolgozó mindig elégedetlen ügyvédnő.- Van mit ünnepelniük? – nézett keményen a szemembe, mintha ügyészként kérné rajtam számon a magyar egészségügy siralmas helyzetét.
Már nem voltam abban a fizikai és szellemi állapotban, hogy bármiben is a magunk védelmére keljek, semmi másra nem vágytam, csak csendre és egy falat kenyérre.
Az esti zárás sem volt zökkenőmentes az utolsó utáni percekben beeső betegek eltökéltsége miatt.
– Csak még engem engedjen be – könyörögték be magukat láncba állva kétségbeesetten a túlórázó banki dolgozók, és szemlesütve hallgattuk, hová rántottunk le magunkkal egy egész nemzetet.
– Szerinted, ezt ki tudjuk majd pihenni a hétvége alatt? – kérdezte Viola csukott szemmel rázuhanva egy székre, miután kegyetlenül cserbenhagytunk több dörömbölő embert is zárás után fél órával, és homlokára szorított egy jeges palackot.
– Pillanatnyilag abban sem vagyok biztos, hogy fel tudok-e innen állni…csak az vigasztal, hogy jövőre szombatra esik július elseje. Két évre nyugtunk lesz…
– Mami, nem hoztál haza orrsprayt? – fogadtak szemrehányóan a gyerekeim.
Szó nélkül fordultam sarkon, hogy még időben odaérjek az utcánkban lévő gyógyszertár zárása előtt, és szívből reméltem, hogy nem kell majd rimánkodnom kegyelemért, mert minden patika és egészségügyi intézmény zárva lesz holnap Semmelweis Ignác tiszteletére.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: