– Mucikám, adjon valami nyugtatót éjszakára, tudja, amire nem szokom rá, de nem akarok mindig cigizni, ha nem tudok elaludni. – Zsuzsi néni! Maga dohányzik? – Jól van, jól van, el ne kezdje maga is…! 84 éves vagyok, hagyjon már békén mindenki a “meg akarom menteni az életét” sikolyaival. Így éltem le az életemet, semmi… Tovább »
Egy dohányos védőbeszéde
– Mucikám, adjon valami nyugtatót éjszakára, tudja, amire nem szokom rá, de nem akarok mindig cigizni, ha nem tudok elaludni. – Zsuzsi néni! Maga dohányzik? – Jól van, jól van, el ne kezdje maga is…! 84 éves vagyok, hagyjon már békén mindenki a “meg akarom menteni az életét” sikolyaival. Így éltem le az életemet, semmi… Tovább »
Szokványos napnak indult ez a három évvel ezelőtti kellemesen hűvös, nyári reggel. Lágyan, láthatatlan felütéssel, crescendoba fordultak a belvárosi sétálóutca alapzaját adó, járdát locsoló munkagépek, a szomszéd parkban lelkesen hangolódó sövényvágók, a kávéház teraszát felszántó fémszékek, kanyarban gázt kapó dízel buszok, a még zárt patika kilincsét rángató, késésben lévő, izgága köztisztviselők. Mit sem sejtve, ébredezve… 