– Nem, nem Kedvesem, számolja csak újra.
– Egy, kettő, három.
– És a négy, öt, hat? Az hol van?
– Otthon? A táskájában? Valahol a földön?
– Ne tereljen! Adja elő!
– Ugye, nem gondolja, hogy eldugtam maga elöl?
– Én nem gondolom, tudom! Most adtam a kezébe, Kiscsillag. Nekem azok a gyógyszerek kellenek, nem szórakozásból járok magukhoz.
– Huhh.
– Ne huhogjon! Nézze csak meg a papírzacskói alatt, oda csúsztathatta.
– Miért csúsztattam volna oda?
– Hogy nyerészkedjen!
– Éééén? Hogy tudnék én a maga receptjeivel nyerészkedni?
– Nem adok tippeket, de beüti és kiváltja ingyen a közgyógyomon a gyógyszereimet, és eladja.
– Hüha, ez aztán az összeesküvéselmélet…, de nem életszerű. Nem hallottam még olyan gyógyszerészről, aki kis pokrócon árulta volna a vízhajtókat másodállásban a bolhapiacon. Kedves Piroska, arra kérem, nézze meg még egyszer a szatyrában, nem ragadt-e össze valamivel a többi receptje.
– Ne nézzen hülyének!
– Nem nézem hülyének, de velem is előfordult már, hogy nem találtam valamit a táskámban.
– Jééé, tényleg itt van! A zárójelentésemben volt. Most az egyszer megúszta! De ne legyen nyugodt! Figyelni fogom magát! És az egész gyógyszermaffiát…Csak szólok…!