– Öten vannak, öt szálat hoztam – nyújtja át nagy szeretettel a csokrát egy középkorú asszony, aki egész évben önzetlenül díszíti a patikánkat a saját kertjében, télen az üvegházában nevelt szépségeivel.
A 160 éves, festett táblaképek alatt a frissen vágott virágok igazi templomi hangulatot teremtenek, bár a csokinyulak és a feltojásozott barkaágak az irodában, inkább a női képes újságok dekorációs oldalainak ajánlásait juttatják a belépők eszébe.
A hármas tagolású festmények központi helyét Szűz Mária foglalja el égi trónusán, karjában a Kisjézussal, előtte a francia dermokozmetikumokat gyártó La Roche Posay reklám plakátja áll. Egy meztelen felsőtestű, szőrös karú férfi tartja újszülöttjét, dacolva a modern kor bőrszárazságot okozó kihívásaival.
Ez a patika az eklektika fellegvára.
A gyógyszerek elrendezésében is követjük a stílust, a muzeális tégelyek mellett helyeztük el az amerikai liszenszű francia sikerkrémeket, az akciós orrspray-k közelében találtunk csak helyet a csilivili szempillaspiráloknak és a melegítős óvszereknek, tájékozódjon a kedves vásárló a széles választékunkról már a belépéskor.
Hetek óta csak az nincs, amire a betegeknek szüksége van.
Gyógyszer.
– Csak átmenetileg…, nyugalom – magyarázzuk az embereknek a hiány okát, – kötelező a gyártóknak dézsmazárral és qr kóddal ellátni a gyógyszerek dobozait.
De nem nyugszanak meg. Gyógyulni vagy életbe maradni szeretnének.
– Dézsmazár és qr kód? – ismerkednek idegenkedve a fogalmakkal az emberek.
Tényleg, mintha a középkort idéző fogalmat akarnánk a XX. század informatikai áttörésével ötvözni. Egy dobozon.
Eklektika mindenhol.
– Megbocsát vagy nem bocsát meg? – mereng egy középkorú férfi a fejem felett lógó szentképet nézve.
Elengedem a fülem mellett a hangosan kimondott lelki tusakodását, úgy érzem, ez csak kettőjükre tartozik, Jézusra és ő rá, én csak a gyógyszerelésével foglalkozom sietősen.
– Megbocsát vagy nem bocsát meg? – ismétli meg hangosabban, mint aki bizonytalan, hallottam-e az előző felvetését, miközben tartja a szemkontaktust a Kisjézussal.
Lopva merek csak ránézni a receptek rakosgatása közben, próbálom felmérni, egy őrülttel hozott-e össze a sors, vagy csak egy a hitében megrendült galamblelkű beteg tévedt-e be, ebbe a húsvétváró hangulatba.
– Megbocsát vagy nem bocsát meg? – fordul felém most már ingerülten, és legnagyobb megdöbbenésemre, tőlem várja ezt a kereszténység alapjait feszegető választ.
– Én…, nem is tudom…
– Megbocsát vagy nem bocsát meg? – csap a tárámra indulatosan, és a tekintetével átszúrja a tudatomat, mint aki ott sejti meglelni a megváltását.
Zavarba hozó helyzet.
– Magának tudnia kell, ha ilyen helyen dolgozik…- bök a festmények felé. – De semmi maszlag…! – figyelmeztet.
– Uram, én nem a belvárosi egyházközség plébánosa vagyok, hanem egy egyszerű gyógyszerész – próbálok határozottan elhatárolódni a felmerülő felelősség alól. – Műemlék patikában dolgozom, de nem volt velem szemben elvárás az sem, hogy művészettörténész diplomám legyen. Tanultam hittant, de nem vagyok a teológia doktora. Mégis azt mondom, megbocsát. Legyen ez az idei Húsvét üzenete Önnek.
Mi lesz velem, ha rossz választ adok, és mégsem a feltételezésem szerint döntenek ott Fent, miután Szent Péter beengedte a Nagykapun? Megbocsátanak neki. Mi lenne más…? Vagy nem…? – vacillálok most már én is magamban. Szemrehányást tesz a túlvilágról, hogy nem ezt ígértem neki…? Nem is tudom, mit követett el…Meg ne gyónjon itt…, visszaélve az eskümmel…! – rémülök meg a várható következő feltételezésétől. Milyen jó, hogy nincs ebben a patikában a gyógyszerészi gondozás feladatainak ellátásához külön szobánk.
– Uram, pár méterre van a Bazilika. Sétáljon el oda, és tegye fel ezt a kérdést a gyóntatóatyának.
– Nem vagyok Istenhívő – vágja az arcomba.
– Akkor a dilemmája is egy logikai csapda, egy felesleges agytépés – döntök most már a lezáráson. – Engedje hozzám jönni a betegeket! – használok fel szemtelenül egy bibliai idézetet a patikára alakítva, és érzem, ahogy a saját poénom hatására enged a feszültségem.
Megnyugszom.
– Uram, köszönöm, hogy segítettél. Remélem, megbocsátást és megnyugvást kap majd az élete során ez a férfi – nézek fel bizakodva a Kisjézusra.
Cinkosan rám mosolygott az édesanyja öléből.
Áldott Húsvétot kívánok mindenkinek.