Harmadik negyed

– Nézzétek, mennyi rendőr! – lesz figyelmes Niki a patika előtt felsorakozó rendfenntartókra. – Egyre többen jönnek… – közvetíti az utcai eseményeket értetlenkedve. – Biztos újabb tüntetés – legyintek a belváros szokásos péntek délutáni programját ismerve, mi van ebben feltűnő…? – Nem, nem…, ez valami más lesz…, szalagokat húznak keresztbe az utcán. Lezárják. Kilépek a… Tovább »

– Rendeltem egy új fajta óvszert…, melegít munka közben.- dobja be az ebéd témái közé főfogásnak a promóciós hírt a főnöknőnk. – Mi van, ha a szenvedélytől túlhevül…? – osztja meg velünk látszólag szenvtelen arccal az aggályait. A bejelentés váratlanul ér minket és teli szájjal. Apró céklafoltok jelennek meg a környezetemben ülők fehér köpenyén, Viola… Tovább »

– Miért nem szóltál, hogy kunkorodik egy szőrszál az államon? – esik nekem Viola harci csirkeként az öltözőben. – Miért, kunkorodik? – hunyorgok a jelzett testrész felett vaksin. – Azt látom, hogy van állad, de a növekményeidet nem. – Jópofa vagy, gondolod, még így futkosnék az utcán, ha tudok róla? Tegnap este Fecó szerelmesen fölém… Tovább »

– Nem azt mondtam, hogy az összes ruhátokat dobáljátok be a fürdőszobába – állok elképedve szügyig érő ruhatengerben. – Három kupacot kértem, a piszkosakat, a segélybe menőket és a lomtalanításra várókét. Összefolytak a halmok eggyé, vagy eleve csak egy volt, de akkor ez melyik? – emelgetek fel találomra egy-egy pólót a rengetegből, de csak indulatos… Tovább »

– Egy elmebeteg? – ülök fel ijedtemben a kórházi ágyamon, pedig meg sem mozdulhatnék még pár napig. A méhszáj közelében tapadtak meg az ikreim, és napok óta vérzek. – Ne haragudj Rita, csak melletted van szabad ágy az egész emeleten. Nem haragszom, hanem félek. Amíg a nővér áthúzza az ágyat az új betegnek, egy gyerekkori… Tovább »

– Lányok, nem tudom, ki a gyerekem apja – vall szint Ági váratlanul, bambulva nézve a neoncsöveket a feje felett. – Lehet, hogy nem a férjed? – ejtem a könyvet a mellkasomra, és teszem fel a következő még ostobább kérdést meglepetésemben: – Ezt most honnan veszed? Három szempár várja a kielégítő választ körben a kórteremben,… Tovább »

– Adjad ide az irataimat, vagy kitépem az összes hajad – ébredek a kórházi ágyamon éjnek évadján egy mély, károgó női hangra. Valaki a mellettünk lévő nővérszoba előtt önérdekképviseleti munkát végez minden felkérés nélkül: – Jogom van hozzá! – kiáltja öntudatosan. Betehettük volna a kórterem ajtaját lefekvés előtt, de a fűtés miatt megfulladnánk reggelre. –… Tovább »

– Itt van egy üres ágy, tegyék ide az új beteget – mutat az ügyeletes orvos a folyosóról a mellettem lévő helyre, ahol Gabi feküdt három hónapon át. – Lázas, 39 fokos, megy a hasa és hány – hadarja az ismeretlen nő rémisztő állapotát a nővérnek. Borival összebeszélés nélkül indulunk meg feléjük, hogy nyomatékosan felhívjuk… Tovább »

A nagynéném elesett. Nyolcvannégy évesen Tört el a combcsontja. Csak azon kesereg: Hogy beszélek veletek? Mindennap. Már mindenkinek van Mobiltelefonja, Vegyetek! A Halálnak még ne szóljatok Oda! Van elég dolga… Pár hét múlva Úgy is mehetek. Haza. Garantálom. Este már felült egyedül. Tisztában volt legbelül: Csak önmagára számíthat Vissza is feküdt egyedül. A kórházi ágyán… Tovább »

– Jó éjszakát, lányok – köszön be az éjszakás nővér csak bekukucskálva az ajtórésen, hogy máris rohanhasson a dolga után. – Szükségetek van még valamire? – gondolja meg magát mégis. – Nem. Nincs. Jó éjszakát – biztosítjuk mindannyian egy nevetős sztorizgatás kellős közepéből kiintegetve. Neki viszont szüksége lehet a mi jókedvünkre, mert szélesebbre nyitja maga… Tovább »