– Végérvényesen befejezem ezt a melót – jelenti be éppen olyan egyszerűen, mint amilyen ő maga, Lázár, a környék szigorúan egy műszakos koldusa, aki hivatásának tekintette eddig a kereszteződésben szolgált munkakörét. Olyannyira, hogy számon tartotta a bedolgozós szombatokat, hogy pótolja az ünnepnapok kieséseit. Szigorúan pihenésre és töltődésre használta az Úr napját, soha nem ment betegszabadságra, félholtan is bejött a városba dolgozni, az évszakok kőkemény kihívásai soha nem szegték kedvét. A pénz gyűjtésére használt munkaeszközét, a nejlonzacskóját, mindig időben kicseréltette velem, mielőtt kiszakadt volna. Ha a rendőrök bevitték pár órára az őrsre kiállítani egy büntető cédulát, tovább maradt ledolgozni a kiesett munkaidőt. Becsületesen elkülönítette és minden nap leperkálta a nővérének az évekkel ezelőtt megbeszélt, de azóta inflálódott, háromezer forintot, ami egyenesen cserealapként folyt a kocsma bevételébe. A többit szerényen félretette magának.
Órákat gyűjtött. Ez a szenvedélye.
Megbízható, lelkiismeretes munkaerőt veszít általa a koldus szakma. – A Retró Rádiónál leszek műsorvezető.
– Hogy…?
Nem érti a kérdésemet, mert nagyothalló, de a meghökkent arcomat látva, megismétli üvöltve a mondatot, hátha nem hallottam jól:
– A Retró Rádiónál leszek műsorvezető. Kívánságműsor van délelőttönként. Lehet kérni a Jurájehippet, a Csécsi Pált meg a Karda Beát. Höhöhö. Persze….- bólogat nagyokat, biztosítva minket, hogy nagyon komoly, amit mond, ne vegyük már félvállról.
– Neked melyik számot játsszam le? – kapok a tíz éves munka kapcsolatunkra tekintettel egy nagyvonalú ígéretet. – Szereted a Dipperpult vagy a Kóóós Janit? Lejátszom neked bármelyiket, csak telefonálj be.
Míg a reggeli műsort szerkeszti már jó előre, addig a bevételét számolom össze és váltom be papírpénzre. A sok és a több matematikai fogalmai fejlődtek az elmúlt hónapban, mert elfogadja az öt darab ezrest egy darab ötezres formájában is, de nem voltam részese a megértési folyamatnak, nem tudom, ki volt az a matektanár zseni, aki ezt megértette vele.
– Hova lett az ötezresem? – jön vissza a gyógyszerészi tárámhoz kétségbeesetten.
– A kezedbe adtam – kiáltom, és még mutogatok is mellé, – de nem láttam, hova tetted.
– Nincs meg! Ide tettem a pultra – mutat a dermokozmetikumok szekrénye felé. – Elmentem inni, és…..nincs. Nincs!
Az eddig tömött gyógyszertár közben kiürül a külföldi csoport távozásával.
Segítünk keresni. Csak két ezres maradt ott. A Gazdálkodj okosan társasjáték papírpénzeire hasonlító aranysárga ötezres tényleg nincs közötte. Valakinek játékos kedve kerekedett a láttán…?
Benézünk a szekrények alá, az újságok közé, kipakoltatjuk a hasitasiját, sehol sincs a pénze.
– Ellopták – csapkodja a nadrágzsebeit kétségbeesve.
– Ellopták – csatlakozunk háttérkórusként a drámához.
– Elegem van ebből a kócerájból!Menjenek ki reggel hattól délutánig! Megtudják, mi az! Dolgozni.
A sok léhűtő! Megyek is a rádióhoz. Az könnyebb lesz. Küldök nektek számot. A porseszerelem a
kedvencem. Azt küldöm. A büdös életbe! Mindenkinek az én pénzem kell?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: