Harmadik negyed

– Hááát, ezek meg ketten vannak – lágyul el az ultrahangos orvos tekintete a monitort fürkészve. – Hoogy? – kapom fel a fejemet a hallottakra. – Gratulálok anyuka, ikrei lesznek – rúgja hátra a székét örömében, mintha legalább is az ő érdeme lenne, és egy nagy darab papírvattát nyom a kezembe, amivel letörölgethetem a zselét… Tovább »

– Végérvényesen befejezem ezt a melót – jelenti be éppen olyan egyszerűen, mint amilyen ő maga, Lázár, a környék szigorúan egy műszakos koldusa, aki hivatásának tekintette eddig a kereszteződésben szolgált munkakörét. Olyannyira, hogy számon tartotta a bedolgozós szombatokat, hogy pótolja az ünnepnapok kieséseit. Szigorúan pihenésre és töltődésre használta az Úr napját, soha nem ment betegszabadságra,… Tovább »

– Jó, hogy jössz…, találtunk egy hozzád illő palit – csillog két szempár a zöldséges bolt pultja mögül. – Valami tanárféle vagy pszichomókus lehet. Itt lakik a környéken. – Oké, de nem inkább… – Éppen olyan különcös – bohókás, mint te… – Férfiban az nem biztos, hogy … – Ne aggodalmaskodj mindig! Hozzád illik! –… Tovább »

– Rita! Egy kalóz kinézetű férfi azt állítja, hogy a négy gyereke anyja vagy! – fut hátra a patika raktárába Szilvi halálra vált ábrázattal, mintha már legalábbis egy csapat marcona férfi szablyával kergetné. A szemében látom az én rémült tekintetemet is megcsillanni, ő a kinti jelenéstől pánikol, én a múltam váratlan felbukkanásától kapok simaizomgörcsöt. A… Tovább »

– Én mindig ilyen anyát akartam volna magamnak – érzi egy harmincas férfi csalódottnak magát, hogy ezt nem kaphatta meg az élettől. – Kéz a kézben futhattunk volna a horvát tengerparton – vizionálja élete nagy veszteségét engem nézve. – Ez a kék haj! Nem tudok betelni vele. – Képzelje, a lányaim osztálytársa annak örült, hogy… Tovább »

– Kati, veled szeretne beszélni egy férfi – Nem érek rá, intézd el! – fut tovább a főnöknőm. – Uram, miben segíthetek? A főgyógyszerésznő most nem tud a telefonhoz jönni. – Hááát, kérem, nem is tudom, hol kezdjem… – Igen, teljesen igaza van, Uram – térünk rá tíz perces bevezető után a tárgyalásra, – nem… Tovább »

– Képzeljék, most pengettek ki Gusztávnak százezret a lottózóban. Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el – hírvivőzik egy környékbeli haverja. – Mindig dicsekszik a nyereményeivel, de eddig azt gondoltam, csak a szája jár. – Rita a sporttársa – avatja be Szilvi lelkendezve a kapcsolatunkba. – Majd gratulálunk neki, ha bejön a gyógyszertárba…. Tovább »

A Csillag születik Bobbyja teker el előttünk a kórház folyosóján, kezével lökve előre a kerekesszékét. Valami Bűbáj suhinthatta ide…. Vékony, sudár férfi, tömött, ősz bajusszal. Huncut, meleg tekintettel halad előre. Egy lába van, de tényleg csak ennyi a különbség a színész, Sam Elliott javára. – Rita, ne bámuld már azt az embert – szól rám… Tovább »

– De helyes kis kobakok – gyönyörködöm egy rokonszenves házaspár iker gyerekeinek a fejformájában, akik a szüleik hátán egy-egy kenguruban lógnak, és a tömeggel együtt várjuk a csontig hatoló hidegben a metrópótló buszt. A tekintetem vissza-visszatér hozzájuk, mert bár én sem szerettem, amikor minket is megbámultak az emberek csak azért, mert ikreink vannak,de jópofának tűnik,… Tovább »

– Na, fogja csak meg, milyen kemény… – és bizonyítékképpen lerántja magáról a pulóverét. – Ne féljen tőle, tapogassa meg! – nyújtja az orrom elé a felkarját. – A lábamat is megmutatom! – húzza fel a nadrágszárát. – Nézze a vádlimat ! Látott már ilyet? Ilyen keményet? – Igen Uram, pók vagy ágyi poloska marhatta… Tovább »