Egy kis kémia

– Megbeszéltem Nikivel, hogy adtok nekem egy üveg hidrogént.
Bombához kell? – csapnék a feldobott labdába izomból, de az idős doktornő nem venné jó néven…
– Hidrogénperoxidra gondolsz…- mosolygok inkább előzékenyen.
– Nem! Hidrogént adj! – és kissé ingerülten elém tol egy barna üveget.
– A hidrogén egy elem a …- veszek egy nagy levegőt.
– Mit érdekel az engem! Kémia…Adj belőle egy decit! Méghozzá 33-35 százalékosat.
– Szilvi, kérlek, mérj ki a doktornőnek száz gramm tömény hidrogénperoxidot.
– Nem érted, hogy nekem nem kell peroxid? – agresszívóskodik. – Tavaly is nálatok vettem, ne mondd már, hogy az idén másképp állnak a dolgok!
Ebből mi lesz…? – veszek egy nagy levegőt: – Nem tudok adni – választom az egyszerűbb utat. – Nincs.
– Szilvi, ne mérj ki semmit! – szólok be eltökélten a laborba, és látom magam előtt az arcomat…A doktornő is….
– Hajfestéshez kell – enyhül meg a hangja.
– Ne haragudj, akkor mégis csak peroxidról beszélünk – egy életem, egy halálom alapon kiállok a hajszőkítés hatóanyaga mellett.
– Jó.
– Szilvi, kérlek, mérj ki száz gramm 30 százalékos peroxidot!
– Az nem lesz jó! – állítja le a folyamatot. – Nekem 33-35 százalékos kell.
– Nekünk 30 százalékos van.
– Akkor nem kell!
– Szilvi, ne mérd ki!
Mi lesz ebből, mi lesz ebből…? A jó viszony meg a kapcsolat…
– A gyógyszerkönyvi hidrogénperoxid 30 százalékos – hárítom el magamtól a felelősséget.
– Úgy nem jó, a recept szerint kell összeöntenem.
– Átszámolom pontosan mililiterre az eltérést, ha megadod a mennyiségeket.
– Hét, nyolc kupaknyit ír.
Zokogó agysejtekkel eltűnődöm a “kupaknyi” kvantitatív analitikai mértékegységén, majd virtuális zsonglőrködéssel felállítom a hármas szabályt a résztvevő kupakokkal, hogy fejszámoló mutatványosként bemondjam az eredményt. Analitikus pontossággal:
– Nyolc kupaknyi kell.

Nehéz esti műszak volt.