– Adja csak vissza gyorsan a tegnapi csokimat – toppan elém a rendelő rangidős fogorvosa szélesen mosolyogva.
– Rosszak voltunk? Meg sem érdemeljük? Vagy félti a fogunkat? – vicceskedek vele, mert nem értem a szándékát.
– Ne kérdezzen, csak hozza!
Kutatómunkát kell végeznem a patika apró karácsonyfája körül, ami már megközelíthetetlenné vált a sok ajándéktól.
– Na ezt érdemlik maguk! – és egy bűvész ügyességével cseréli ki a tegnapi szerényebb konyakos meggyet egy batár dobozra. – Boldog Karácsonyt, kislányok! – dob egy puszit felénk kedvesen. – Pihenjenek sokat, hogy még mosolygósabbnak lássam magukat jövőre. Megérdemlem.. – jutalmazná magát előzékenyen a kilós desszertért cserébe.
– Haladjunk, haladjunk – rebbenti szét az örömködésünket az egyik morcos sorban álló. – Rövid az ebédszünetem.
Majd megbékélve a gyors kiszolgáláson, elnézést kér az ünneprontás miatt és békepipa helyett megfelezi velem a főnökétől kapott marcipán golyókat.
– Drágáim – nyújt át egy idős néni a kosarából egy fémdobozt, – fogadják olyan szeretettel, amilyennel sütöttem.
– Én is mézeskalácsot hoztam – nevet mögötte fel Julika, – A lányaimmal díszítettük. Kicsit kemény még. – és félrevonulva megbeszélik, mi a puha mézeskalács tészta hétpecsétes titka.
– Sütőtökös kalács? – próbálom lelkesre intonálni a hangomat, míg az egyik gyógyszercég átvételi elismervényét írom alá. A képen egész gusztusosnak tűnik, de gyanakszom…,- ne ezzel kezdjük a patikai karácsonyozást – lobbizok a kolléganők között. – Ínséges január közepére tegyük félre. Akkorra már a száraz beiglit is szívesebben majszolgatjuk a kávénkhoz.
– De jó, hogy jött Uram! – fut be a laborba Niki egy 3 hetes gyerek receptjéért. – Nem készítettük el a kislánya altató cseppjeit, mert erős hatású szert tartalmaz, ő még ezt nem kaphatja, csak az orvos kifejezett utasítására…,
– Iiiigen? Kívánom Magának, hogy olyan karácsonya legyen, amilyen az enyém lesz enélkül…! – háborodik fel okosan.
Niki megmerevedik egy pillanatra, apró levegőt vesz, mintha csak egy büdös poloska repült volna el mellette, és egy profi színészt meghazudtolva ugyanazzal a hangszínnel folytatja tovább:
– … és éppen ezért, felhívtam a rendelőt, hogy felkiáltójellel, pecséttel erősítsék meg, hogy valóban tudatosan döntöttek így.
Úgy látszik, csak magát félti az apuka…, pedig a babának ebben a pár hetes korban még nem elég érett az idegrendszere és a kiválasztó szervei sem.
– Édesapám 3 hónapig az íróasztalán aludt a munkahelyén, az alattunk lakó idegsebész meg valószínűleg a betegein – lépek oda hozzájuk, hogy humorral oldjam a téphető feszültséget. – Én is összekevertem a nappalt az éjszakával, de várni kellett, míg leszedálhattak és az egész társasház végre alhatott egy jót.
Eddig nem is gondoltam bele, hogy hány ezer sóhaj, káromkodás, fohász került ki az univerzumba a megszületésemmel, vérmérséklettől függően persze. Azóta sem alszom, de ez már az én csendes kálváriám…
– Nem kívántam neki boldog ünnepeket – néz Niki furcsán a semmibe. – Talán egyszer belegondol, hogy a gyerekét féltettük…
– Igyák meg karácsonykor az egészségemre, Angyalkáim – robban be harsogó vidámsággal és önimádattal Tibi, a szomszéd optikus,két pezsgővel a kezében. – Ha csak tíz évvel lennék fiatalabb…
A részletek elől befutunk egymást tolva a laborba. Kárörvendően vihognak rajtam a többiek, mert ma az én domborulataimat egyengetné a maga ízlésére.
– Olyan jó magukat mindig mosolyogni látni – repül be egy fiatal anyuka karácsonyi angyalként. – Nem is gondolják, mennyit jelent ez nekünk…, az utcán veszem észre mindig, én is mosolygok. Hogy csinálják…?
Összenézünk Nikivel, pedig nehéz ma is a szívünk. Tegnap halt meg az egyik legkedvesebb néni a világon, akit csak ismertünk. A lányát vigasztalgattuk. Egy másik néni ma kapta kézbe, hogy hasnyálmirigyrákja van, januárban kezdik a kezelését. A kis Borcsi kórházban fekszik, nem jöhet haza karácsonyra sem. Sírt az anyukája.
Percenként érnek minket az impulzusok.
Hangulatok. Élethelyzetek.
Vidámak, mókásak, szomorúak, tragikusak, támadóak, szeretőek.
Tesszük a dolgunkat.
Bátorítunk, de minket is bátorítanak.
Ez egy ilyen hely…
Kegyelemmel teljes Karácsonyt kívánunk mindenkinek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: