– Csókollak – penderül be piros sapkájában az idősotthon energia bombája, Rózsika. – Na, most mondd meg, az egyik vén kurva elkapott a hallban, hogy váltsam ki a receptjét. Ott állhatott lesben egész délelőtt a hülyéje, kire tudná rásózni a feladatot.
Bolond mind, én mondom neked – hahotázik a véleményén.
– Leülök addig Babuci, fáj ma a lábam. Szedd csak össze nyugodtan – helyezkedik el velem szemben, hogy azért így is szóval tudjon tartani.
– Egymást eszik egész nap, be nem áll a pofájuk. Hát. – bólint egy határozottat.
Pár pillanatig elmélázik a sok intrikuson.
– Üresek a temetők, ezek meg itt viháncolnak – csóválja a fejét rosszallóan. – Ki érti ezt…? Örülnének, hogy lyuk van a fenekükön.
– Hé, ember, ne álljon a Kedvencem elé, engem szolgál ki! Nem látja? – hördül fel egy fiatalember figyelmetlenségén.
– Inkább idejövök hozzád, mielőtt ez a málészáj elém pofátlankodna – harsogja a nemtetszését.
– Szépek a díszeitek. Aranyos az az irodai fenyőfa – nézeget körbe unalmában a patikában.
– Nem szeretem már a Karácsonyokat – komorodik el váratlanul. Rákönyököl a tárámra, megtámasztja az arcát, tovább nézegeti a szentképeket, a dekorációkat.
– Mindegyik testvérem meghalt már. Még a legkisebb is. Pedig tizenketten voltunk…- le nem veszi a szemét a Kisjézusról. – Senkim sincs.
– Mióta meghalt Mama és Papa, otthon sincs. Csak addig van Haza, míg ők vannak. – könnybe lábad a szeme. – Oda mindig mehetsz, a testvéreidhez csak akkor, ha hívnak.
– Na, mit csináltál velem? – néz rám zavartan. – Nem sok ember látott engem sírni, elhiheted…
– Holnap lesz az otthonban karácsonyi ünnepség – rántja vissza magát a jelenbe. – Adnak valami csomagot – fintorog, és nagyot trombitál a zsebkendőjébe.
– Te ilyet még nem láttál! – mosolyog újra – Kapunk 24-én a Március 15-e téren ebédet, de csak a zsíros krumplit és rántott halat ehetjük meg ott, a halászlevet mindig beleteszik egy műanyag hordóba, és azt elhozzuk. Gondolják, otthon fulladjunk meg a szálkától, ne legyen velünk több bajuk.
Újra nagyot nevet, visszatért közénk a jól ismert Rózsika.
. Na, Babuci, ég veled. Ha nem találkoznánk, boldog ünnepeket!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: