– Nézd, milyen helyes pasi jelölt be a facebookon! – nyújtom oda örömmel a telefonomat az egyik lányomnak.
– Aha…- vet egy unott pillantást a bekéredzkedőre. – Elsőre tényleg egész normálisnak néz ki…Mielőtt visszajelölnéd, pörgesd végig, van-e élete! – tanítgat az online ismerkedés buktatóira.
Na, vegyük sorba…
Azt azonnal látom, nem egy amerikai veterán, jó pont.
Egyetemi végzettsége van, külföldön tanult, közgazdász, még egy jó pont. Több száz ismerőse van, képek alatt hozzászólások, ez is rendben. Ökörködés a haverokkal, nyaralás a lányaival, nagycsaládi közös felvételek a nagyszülőkkel, ezért bónusz jár. A posztjai jópofák, humora is van. szuper lájk. Kell ennél több…?
– Az óceánok ökokatasztófája nem nagyon izgatja… – vonok le egy pontot szigorúan – de úgy tűnik, minden kerek. Bár öt évvel fiatalabb… – lambadázom végig a konyhát, mint aki megtalálta álmai pasiját.
– Most nem azért…, de ha olyan kurva jó pali, akkor miért jelölget ismeretlen nőket a neten? – hoz le Bori fiatalosan – nyersen tíz másodperces eufóriámból. – Az életben sokkal jobban nézel ki, te is tudod, de a fotóid alapján, azért kérdéses, mit akarna tőled…Ne is haragudj , Mami! Vanda anyukája belefutott már több mutogatósba, meséltem már róla… – és már chatel is tovább valamelyik barátnőjével.
Visszahuppanok a székre, és mérhetetlenül csalódott vagyok. Képtelenség! Olyan szimpatikus. Nyílt tekintet, komoly beosztás. Az egész családja, mintha a miénk lenne.
A lányom figyelmét már az instán köti le egy újabb szemhéjfestéses technika, nem sokat lelkizik velem a problémán.
– Mert ez nem probléma, Mami. Utasítsd vissza és kész!
Mosogatás közben meggyőzőm magam, miért van igaza, kutyasétáltatás közben meggyőzőm magam, miért nincs igaza. Vívódom.
Visszajelölöm.
Miért ne jelölhetném vissza? Nagy lány vagyok. Tudok magamra vigyázni.
Lelkes fogadtatás a másik oldalon.
– Tetszel! Olyan aranyos nőnek nézel ki – kapom percenként a bókokat. – Neeee, nem hiszem el, hogy idősebb lennél. Nagyon jól tartod magad. Miiiiicsodaaaa? Négy gyerek? Dehogy! Nem ez számít. Megtisztelsz, hogy figyelsz rám.
Magával ragad a stílusa, a kedvessége, egymás “szavába vágva” írjuk a sziporkázó poénjainkat, jókat derülök a beszólásain. Közös hétvégi programot tervezünk.
Na, látjátok kislányok, vén tyúk is talál szemet…
Egyik este hirtelen megszakad a pergő dialógusunk. Nem válaszol.
– Hová tűntél? – értetlenkedem. Percekig semmi reakció.
Majd a telefonom képernyőjén hirtelen megjelenik egy szőrös férfi mellkas. A vaksi szemeimmel elsőre nem is fogom fel, mit látok.
– Zuhanyozom – írja a lecsúszott selfie alá.
— Akkor nem is zavarlak – kapcsolom ki a messengeremet leforrázva, egész éjszakára.
Gyanakszom…Lehet, hogy nem az intellektusomra van igénye…
– Megijedtél? – kapok egy újabb selfie- t másnap a szokásos esti futásáról.
– Meglep, hogy ruhában vagy.
– Nem akartalak megbántani.
– Ez a dokumentarista stílus új nekem.
– Tényleg? Ne haragudj.
– Még nem is találkoztunk
– Azt hittem, már közel kerültünk egymáshoz annyira…
Megnyíltam neked.
Küldj te is magadról egy képet.
– Van elég a facebook oldalamon
– De egy olyat, amit csak nekem készítenél.
A vágyadról.
Egy izgató testrészedről.
Igaza volt a lányomnak, döbbenek rá. Szégyenkezve ülök a fotelemben. Lüktet a halántékom. Mereven nézem a képernyőt. Érzem, ahogy elönt a düh. Mekkora egy seggfej…!
Fogom a telefonomat, és készítek egy közelit az egyik beszédes testrészemről. Natúr. Át is küldöm gondolkodás nélkül. Tessék. Csak neked.
– Ez nem volt szép! – sértődik meg minden humorérzékét elveszítve.
– Tényleg nem elég szép. Most fogom kilakkozni.
Szomorúan ülök le a gimnazista lányaim ágya szélére, és töredelmesen bevallom, nem hallgattam rájuk, a városi legendák valódiságában kételkedtem. Virtuális örömszerzés? Vadidegenek között? A netes ismerkedés világa számomra nagy meglepetéseket tartogatott…, nemtől, iskolai végzettségtől, családi állapottól függetlenül.
– Sikerült a lakkozás? – írja Péter legnagyobb meglepetésemre másnap este.
– Bori, Bori! Gyere gyorsan! Fesd ki a középső ujjam, igény van rá! Újra be kell mutatnom…
Az összes pasinak, aki ismeretlenül küldözgeti profilkép helyett vagy két kedves mondat után a himbilimbijét.
Hát bizony hölgyek, a szőke lovas herceg ritka “jószág”, vagy esetleg a ti rózsaszín álmaitok talmi és csak abban léteznek a lovashercegek 🙂