A Férfi

  –   Ebbe a gyógyszertárba csak a kispapák, a nyugdíjasok és a lúzerek járnak – összegzem több év ínségét a barátnőimnek határozott keserűséggel, akik egy férfi – női kommunikációs workshoppon voltak a hétvégén.

  –   Pedig te egész nap gyakorolhatnál – irigykednek az elképzelt adoniszok, sármos úriemberek, belevaló dzsigolók, befutott, önzetlen agglegények, frissen elvált hírességek tömegén.

  –   De én nem akarok gyakorolni Aladáron, Ede bácsin,… – nézek eltökélten magam elé. – Így is sokszor érzem magam kellemetlenül, ha rózsát hoznak vagy bonbont. Képzeljetek, ha még alkalmaznám a tanfolyamon tanultakat…- törlöm ki  egy határozott mozdulattal  még a legtapintatosabb közeledés fantáziaképét is.

  –   Ne haragudj, de hogy fogod élesben előhalászni a megfelelő mondatokat, ha egyszer csak előtted áll a Férfi? – néznek rám egy együgyű lány anyjaként. – Rutint kell szerezned! – fejezzük be az egyik szokásos közös kávézásunkat, és aggódva csóválják a fejüket utánam, – Ím, átadtuk a Tudást, hatalmában állna a világ összes férfiét megszerezni, de nem, ő nem…, csak aztán ne nekünk panaszkodjon.

  –   Egy doboz Niquitin minitabot kérek – áll elém egy váratlan pillanatban, egy borongós hétfő délután, a Férfi.

Még az irányt eltalálom.  Elindulok az üveges szekrény felé, ahol a dohányzásról leszokni vágyók nikotinnal átitatott rágóit, tapaszait, tablettáit, spray -it tartjuk. Pár tétova lépés után jövök rá, nem is tudom, miért indultam el, de ösztönösen bízom az első reakciómban. Tehát, jó helyen állok, de…, hogyan tovább?

Figyelmesen, hosszan fürkészem a dobozokat, hátha olvasás közben valamelyikről beugrik, mit is kért. Fejmagasságba felemelem a kezemet, ami a levegőben marad…

  –   Kicsit jobbra… – hallom a hátam mögött a Férfi hangját.

 Nyíljon meg alattam a föld és temessen magába! Remegni kezdek szégyenemben. Rájött, hogy fogalmam sincs, mit keresek.

  –   Egy sorral lejjebb – nyomogatja a távirányítóját felém fordítva.

Felcsuklik a kuncogásom. Még mindig jobb, ha azt hiszi hibbant vagyok…

  –   Még egy kicsit jobbra…, forró! Naaaa látja, megtalálta! – juttat elegánsan sikerélményhez.

  –   Megtaláltuk! – helyesbítek.

   –  Megtaláltam.

Összenevetünk.

Rám is kacsintott??? Vagy csak képzelődtem…?

Álmodj, Királylány! 

  –   Éppen erről tartottunk litániát a múltkor – hörpöljük a barátnőkkel a tejszínes kávét. –  Tessék gyakorolni! Ha újra hozzád jön vásárolni, már rutinosan csavarod az ujjad köré!

  –   Ühümm…- törlöm le a habot az orrom hegyéről- a nevemet sem tudtam volna…, ha megkérdezi…