Mint fent, úgy lent…

A Csatornázási Művek felvonult.

Két nagykapacitású, első látásra tejet szállító, fehér tartályos monstrumokkal. A két munkagép hossza
teljes terjedelmében követi a gyógyszertár utcai frontját, amit nagyméretű üvegtáblák töltenek ki, a csatornafedél pedig éppen egyvonalba esik a patika bejáratával. Mérnöki pontossággal szabták ránk.

A véletlen precizitását dicséri, hogy a kipufogót az irodai ablakkal szemben helyezték el, hogy minden érzékszervünkkel és minden helységben részesei lehessünk a kivitelezésnek. A közöttünk húzódó távolságot szemlélteti, hogy a keskeny járdán futólépésre váltanak az emberek, befogják a fülüket, becsukják a szemüket, és nem kímélve ruházatukat, szorosan tapadnak a ház falához.

 A kerületben élő óvódás korú fiúk szülei viszont lélekben már ebben a szeptemberi kánikulában felkészülhetnek, hogy idén karácsonykor semmi sem mutat majd szebben a karácsonyfa alatt, mint egy
szippantós autó, ami mindent tud, ami még ebben a korban izgalmas és vonzó lehet: óriási, egész nap dübörög, különböző vastagságú csövek tarkítják az oldalát, amit belógatva mélyen a föld alá, eltérő hangon visít vagy hörög, és különböző szagokat csal ki a föld gyomrából. A TeszVesz város c. könyv átbeszélésére építve , az apukákra hárul a feladat, hogy szembesítsék gyermeküket, nem kőolajat hoznak felszínre a bácsik, bár gázokat ez az üledék is jócskán termel.
  –  Várjon, hátrafutok a raktárba, mert nem hallom, mit mond – szabadkozom egy betelefonálónak.
  – Tessék kicsit hangosabban mondani – kérem az idős embereket hunyorogva, jobb fülemet feléjük fordítva.
  – Azt kérdeztem, tetszik- e még kérni valamit – ismételgetem üvöltve.
  – Mi is öklendezünk egész nap, de nem tudunk még szellőztetni sem – vigasztalom a fulladozó embereket.
 Nem bírom tovább, kirohanok a műszakvezetőhöz. Ketten támasztják az akna köré tett fémkerítést, és a dühömön át megsajnálom őket, ahogy a 40 fokos perzselő napon, munkavédelmi szerelésükben meglátom őket.
  – Meddig dolgoznak itt? – próbálok a gép zaján át behatolni a fülvédőjük mögé.
  – Este hétig – válaszolja egykedvűen az egyikük, mint akit már sokadszor faggatnak hasonló keresztkérdésekkel.
  – Jaaaj – vágok csalódott képet. – Soká lesz még este hét…

  – Ez a munka eltart még október végéig – világosít fel flegmán, felesleges kiborulnom már itt az elején.
  – Ezt hogy érti? – állok megsemmisülve a szarszag közepén.
  – Hölgyem, 60 éve nem volt kitisztítva ez a csatornaszakasz, az egynyolcvanas csőben egyhatvanig áll az üledék egészen a Dunáig.
  – A Duna minimum 600 méterre van ide, ugye, nem azt akarja mondani, hogy innen tisztogatják a fél várost – replikázok kétségbeesetten. – Azt sem hiszem el, hogy csak itt van használható
csatornafedél – vágom bátran a szemébe.
  –  Mivel megszökni nem tud, gondolom – tárja szét munkavédelmi kesztyűit, – jobb. ha megszokja…Ez a belváros, asszonyom.

  –  Segítség! Egy patkány! Egy patkány !- fut ki a wc-ből félig letolt gatyával a patika idős tulajdonosa. – Először azt hittem, wc kefe, de megmozdult és rám nézett – zihálja.

 Remegő kézzel próbálja magát rendbe szedni.

 Az iszony és a rettegés jár át mindannyiunkat. Lindába tér vissza elsőként az életösztön, és egy 2 kg-os súlyt vág az ülőkére, nehogy a megzavart patkánykolóniák felénk vegyék menekülő útjukat.
 Vége a szép békeidőknek. Micsoda vircsaft lehet a lenti világban…és mi van itt…Fusson mindenki, amerre lát!
  –  Jó napot a hölgyeknek – köszönt minket Gyuri, a patika műszaki gondnoka, és elképedve figyeljük, ahogy behordja a csiszológépet, festékes kübliket, oldószereket a hátsó ajtón. Az idei őszre esik az ajtók, ablakok festése. Pont.
 A patkány inváziótól zaklatott lelkem, a hatvan éve érlelt trágyaszag és a festékmaró gőzének egyvelegével telitett agyam, a metró máskor oly zavaró sikításában meditatív állapotba kerül és megpihen.

 A lift síri csendjében, míg felkúszunk a legfelső emeletre, kíváncsian olvasgatom az újonnan kitett tájékoztatót:
Tisztelt Lakók!
Értesítjük Önöket, hogy szeptember 19-én tető felújítási munkák
kezdődnek
A munka 7 – 17 óráig tart.
A kellemetlenségekért szíves megértésüket és türelmüket kérjük.
Közösképviselet