– Kislányom, nem bírom tovább.
A fájdalom felemészt.
Súgja.
A görcs összerántja.
Hány.
Már vért.
Tizenkét órája várnak.
A sorukra.
– Nem rég adtam maguknak zacskót!
Nem elég?
Maguknak semmi sem elég?
Mit akarnak?
– Ellátást.
Emberit.
– Itt olyat nem kapnak.
Menjenek haza!
Ha nem tetszik…
– Kislányom, én…én…
– Apukám, tarts ki!
Csak nem hagynak meghalni…!
A kórház folyosóján.
Valaki!
Kérem!
Segítség!
– Főorvos Úr! A beteg meghalt.
Nem várta ki a sorát.
– Úgy sem élt volna sokkal tovább…
Szignifikánsan.
Ennyit szeretnék csak mondani.
És miért őrjöngenek a hozzátartozói???
Valaki érti?
Na, lépjünk tovább!
Ne zavarjanak a gyógyításban!
– Orvos Urak!
Az emberi méltóság?
A beteg jogai?
Tudjuk, fáradtak…
Az egész ország!
Nekünk a szívünk is fáj…
Maguknak ….?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: