– Gyere légy szíves ki, mutatni akarok valamit! – fut hátra az öltözőbe Linda.
Gyorsított aprításra kapcsolok, ne teli szájjal álljak majd a beteg előtt. Látásból ismerem a férfit, aki a tára előtt várakozik, de nem vagyunk baráti viszonyban, hogy személyesen tőlem kérjen tanácsot. Kérdőn nézek mindkettőjükre, míg a falattal egy utolsót birkózom. Linda előzékenyen átadja a szót a betegnek, ne neki kelljen feltárnia előttem a problémát.
– Erre a pattanásra kérek egy kenőcsöt – fordul kissé oldalra, hogy rápillanthassak a nyakán éktelenkedő duzzanatra.
Ha már az ebédidő kellős közepén járok, de a hüvelyesek hasonlatát el kell vetnem,mert a borsónyi és babnyi nagyság már nem fedi a valóságot, akkor inkább a csonthéjasok családjában kell keresgélni,
diónyi kitüremkedésről beszélhetünk. Hirtelen merül fel bennem az ebédem éppen lenyelt darabja, de reflexesen visszanyelem, hiszen a szakmát képviselem.
– Erre a furunkulusra már nem kenőcs való. Kérem, még ma menjen el a sebészetre.
– Tegnap látta egy bőrgyógyász ismerősöm, azt javasolta, vegyek a patikában rá valami fertőtlenítőt.
– Lehet, hogy tegnap még nem volt ilyen rossz állapotban..
– Adjon nekem rá valamit – vág a szavamba udvariatlanul.
– Uram – emelem meg én is a hangomat, – nem lehet ezzel várni, kenegetni, mert súlyos szövődményei lehetnek.
– De a bőrgyógyász ismerősöm…
– Uram, hogy mondjam, hogy megértse? Az életével játszik. A sebész ki fogja tisztítani, és még antibiotikumot is szednie kell, nehogy kapjon egy végzetes fertőzést.
– Nem ijesztetted meg nagyon? – kérdezi Linda aggodalmasan.
– Remélem, hogy nagyon… Örülök, hogy kihívtál.
– Megmérné kérem a vérnyomásomat? – toppan elém egy öltönyös
fiatalember.
Elrejthetetlen mosollyal helyezem a gondosan kidolgozott bicepszére a vérnyomásmérő mandzsettáját, mert magunkon érzem kolléganőim irigy pillantásait. Mindegyikük mást hibáztat magában, hogy nem
kerülhetett ebbe a kivételes helyzetbe. A gyógyszerészi gondozás több pontját is feltünés nélkül felhasználhatom, hogy tovább húzzam az időt.
Kikérdezem az életviteléről, szigorúan az egészséges életmód mentén persze, tanácsokkal látom el, és jól hallható, sziporkázó poénjaimmal vidámságra hangolva engedem vissza a stresszes banki szféra
kihívásai közé.
Pár perces patika tárlatot tartok egy betévedt francia házaspárnak, ha már kint tartózkodom a betegek között, majd egy kínai lány térképén tájolom be a pontos koordinátáit, hogy könnyebben megtalálhassa a
hostelét.
Irénke néni megsimogat, kihasználva a testi közelségünket, Nusi nénit pedig én segítem be a járókeretével az officinába.
Az emberek szomjazzák a figyelmet és a jó szót, gyakran meglepődöm, amikor hálásan megköszönik, ha mosolygok.
– Gyere légy szíves ki, keresnek – szalad be a laborba délután Linda, furcsán somolyogva.
A kiadóban egy férfi áll hatalmas kötéssel a fején és a nyakán, mintha a nagy honvédő háborúból engedték volna haza lábadozni.
– Magának hoztam – nyújt át egy nagy doboz pralinét. – Azt mondták a sebészeten, megmentette az életemet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: