Ahogy az emberek mondják, becsípődött az ideg a nyakamba.
Három napja a kínok kínját élem, egy percre sem tudok megpihenni, mert nem találom azt a pózt, ahol csillapodna a fájdalmam. Minden mozdulatra önkéntelenül felnyögök, visszatarthatatlanul folyik a könny a szememből, csak azért nem zokogok, mert úgy még jobban fájna.
Tinédzser korú gyermekem szánakozva néz maga elé az ágyam széléről:
– Most már értem, milyen nehéz lehet egy rokkant családtagjának az élete.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: