A pöcsszájú

    –  Egy Reparon kenőcsöt kérek – áll elém mosolyogva egy középkorú férfi.

Rutin feladatnak vélem, gondolatban már máshol is járok…

    – Meg sem kérdezi, hova kenem? – ránt vissza a feladathoz.

    – Nem – vágom rá azonnal reflexből, és próbálok minél gyorsabban fizettetni.

Ki tudja, mit akar mesélni az aranyeréről…, vagy más testrészeiről…, nem szeretnék kellemetlen perceket.

Nem zavartatja magát, látszik rajta, mindenképpen meg akarja velem osztani a szokását, garantált meglepődést vár.

   –  A herpeszemre! – nevet fel önelégülten a döbbent arcomon.

   –  Miért? – nyögöm feldúltan.

Érzi, megfogott magának, már nem ereszt.

    – Egyik éjjel nem láttam a sötétben, mit kenek a számra, és képzelje, reggelre teljesen elmúlt a herpeszem. Legközelebb is kipróbáltam a Reparont, akkor is működött.  A kollégák csak pöcsszájúnak hívnak azóta , mert terjesztem a csodát, de nem bánom, röhögjenek csak, nekem meg 1 nap alatt elmulasztja a kiütésemet.

Nem találok szavakat. Mikrobiológiából nem tanultuk az E. coliról, hogy vírusölő lenne…

    – Ne is törődjön vele – biztat a magyar Fleming, – mennyi mindenre csak véletlenül jöttünk rá. – Kifelé menet még visszafordul – .Na, látom, még mindig nem tért magához, arra kérem, terjessze Maga is a Tudást!

Egészen biztos lehet benne, senkinek sem mondom el.