Kathmandu
közepén járunk.
A régi házak között
Felhőkarcolót húz fel egy daru.
Kikerülünk egy tehenet, apró kérő kezeket.
A porban alig látunk.
Testközelben érint a nyomor.
Om Mani Peme Hung
Az imamalom folyamatosan pörög, ahogy
szorosan egymás mögött
Mantrázunk halkan,
Szakadatlan.
Szememből ömlik a könny.
A város közepén,
A Kivánság Stupa főterén
Alvó kutyákat átlépve koncentrálok a vágyaimra.
Most kérhetek…
Megoldódhat az életem..
Nem erre számítva,
Állunk.
Együttérzően adjuk meg magunk.
Mindenkinek legyen úgy…
Om Mani Peme Hung.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ez a kedvencem!
Nagyon sok érzelmet mozgat meg bennem🙄✨
Köszönöm
Köszönöm Rita.Versed által újra átélhettem azt az érzést amit nem lehet elfelejteni.Gyönyörű sorok!